A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége. A vízigényük is különböző: a nagy szárazságban, van hogy kétszer locsoltam a szomjasabbakat, s van, amelyik hetente egyszer megelégszik, ha nyakon öntöm. Ha nem követem az „ápolási napló” rendjét, vagy összekeverem, akkor bizony kókadozik, erőlködik, s mivel nem az igényeinek, az egyedi teremtettségének megfelelően táplálom, nem virulnak. Oh, pedig gondolhatnánk: virág, virág! Nem mindegy neki! Kap vizet, és kész.

Ha Isten ilyen különös gonddal alkotta meg a növényeket, mennyivel inkább teremtette különös gonddal az embert.

Ezen tűnődtem a napokban. Két fiúgyermekünk, ha lehet, szinte mindenben különböző. De nem megszokott módon, hanem nagyon! Egyszer valaki azt mondta, a nagyobbik tiszta apja kívülről, belülről az anyja, a kisebbik pedig fordítva. S valóban.
A sor pedig hosszan folytatható. Egy alomból valók, de teljesen egyedi jellemzőkkel. Sosem tudtam azt mondani: „Fiúk, menjetek ki focizni!” Ha kimentek az udvarra, az egyik azonnal focizott, ha nem volt játszótárs, akkor is, kapura rúgott, edzett, a másik pedig gyűjtötte a különböző kütyükkel és nagyon komoly felszereléseivel a bodobácsokat, a hangyákat, s komoly kísérletezésekbe kezdett.

Bálint a mai napig minden kerek tárgyat vagy, ami a földön található „leszerel” vagy kicselez, Csanád pedig mindennek keresi az okát, kutatja a belső szerkezetét, de a képletét legalább. Alig volt 7 éves, amikor a karácsonyi sütögetés közben furcsállta, hogy még sosem érdekelt engem, mi a szódabikarbóna képlete. Valóban nem. És a tefloné sem.

Az elmúlt 17 év alatt számtalan különbözőséget vettünk már számba, igen gyakran jót nevettünk.

A legutóbbi napok termései közül pár: téli cipőt ugyanolyat néztek ki, mustár és fekete színben.
Az óviból hazafelé jövet az esti fényekben nézelődtek, s annak rendje , módja szerint mindenki egyszerre beszélt, most csak a fiúk: „Nézd Édesanya, ott egy menő étterem, milyen elegáns így kívülről is!” A másik gyermek ugyanabban a pillanatban a kocsi másik feléről az utca másik oldalára néz meredt szemmel: „Oh, milyen gyönyörű annak a templomnak a színes ablaka, így esti fényben még sosem láttam.!”

A hazafelé út kb. 15 perc, kiváló alkalom, hogy a napi beszélgetéseinket gyarapítsuk. Valahogy szóba került, hogy ki hogy tanulta meg a római számokat: Mindkettőnek úgy tanították, hogy jegyezze meg a „Lassú csiga dombra mászik.” mondatot, a kezdő betűk sorrendben a római 50, 100, 500,1000. Csak a napokban tudtam meg, hogy nagyfiam, aki a műszaki világ, az autók és a foci nagykövete, ezt is lefordította a saját nyelvére: LCD-m. E az ő világa, neki így logikus.

Bálint elköteleződése az autók és a technika felé veleszületett adottság, úgy érkezett e világba, hogy berregett, s a legapróbb csavartól a luxusmárkáig ismeri az autókat. Az Autós magazin jár neki havi rendszerességgel. Amikor fellelkesedett a kézilabdaválogatott sikerein, beírattuk a foci mellett kézire is, de 1 hónap után abbahagyta, mert mindig lábbal akarta leszerelni az érkező labdát. Kishúgát boldog örömmel tanítja a sport szeretetére, kiképzést kap a technika területén is.

Csanádnak saját rendelője van a szobájában, az orvosi műszerboltban már ismernek, mert rendszerint valami újabb kívánság szükségeltetik az orvosi szobába. A természet nagy rajongója, a kémia, fizika, biológia mellett elköteleződött. Magyrország és a világ látnivalóinak megismerése egyik hobbija, így ő a család élő lexikonja. A National Geographic jár neki heti rendszerességgel. Johanna ismereteit rendesen fejleszti, ennek köszönhetően alig 3 évesen jól kezeli a térképet, s kéri, hogy valami új kísérletet végezzenek el.

Fiúk, fiúk. Más víz-és fényigénnyel. Isten egyedinek, megismételhetetlennek, különlegesnek teremtett, okkal! Célja van veled, velem, velük, velünk.

De közös bennük: a gyökér, az éltető víz. Közös a szeretet, az elismerés utáni vágy, a motiváció. Mindkettőnek nagyon nagy szíve van, szép az énekhangjuk, érdeklődők, kedvesek, szívesen beszélgetnek, vendégszeretők, kitartóak, hűségesek, s ami a leglényegesebb: szeretik az Urat!

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!”(Márk 12,31) Nagyon fontos, hogy ismerjük, szeressük, elfogadjuk magunkat, s reálisan tisztában legyünk adottságainkkal, értékeinkkel, képességeinkkel. Ha nem tudjuk szeretni magunkat, hogy tudnánk mást? Ha nem megy, akkor természetes a szorongás, a (be nem vallott) irigység, a féltékenykedés, a folyamatos hiányérzet.

Miért fontos a helyes önszeretet? Ha valamit parancsba kapunk, annak oka, célja van. Nem azért rendeltetett, hogy bennünket megkössön, újabb feladatokat állítson elénk, hanem, pont azért, hogy az ember számára elgondolt életet a legoptimálisabban élhessük meg. Nem mehetek el mellette, olyan csodálatos a magyar nyelv: a szer-etet, a gyűl-ölet. A szeretettől kivirul a lélek, a test, az önmarcangolástól, a nem elfogadástól kiszárad, pusztul.

Láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy milyen torzulásokat tud szülni , s tesz képtelenné a mások megismerésére, szeretetére, ha saját magunkat sem vagyunk képesek szeretni, elfogadni.
Torzulások lehetnek (felsorolás, kifejtés a teljesség igénye nélkül): a túlzott érzékenykedés, az agresszivitás, az álszerénység, a féltékenység, az egoizmus.

Érzékenynek, mások problémájára befogadónak lenni nagyszerű dolog. Azonban, ha ez átvált érzékenykedésbe, azaz minden (a legtöbb) történés érzelmi síkon történik, az kifejezetten romboló hatású mind az adott személyre, mind a környezetre nézve is. Az ilyen ember bár szerénynek, megértőnek tűnik, de minden mondatot, szót mélyen a szívére vesz, kényszeresen azt hiszi, direkt neki célozták, minden mondatot magára vonatkoztat, pedig a másik semmi ilyesmire nem gondolt. Miért gondolod, hogy minden rólad szól, hogy minden érzelmi szál hozzád fut, minden történés rád (is) vonatkozik? Tulajdonképpen nagyon önző, egocentrikus ez a gondolkodásmód. Valójában pedig egy teljesen bizonytalan személlyel van dolgunk, akinek nem helyes az önismerete, önszeretete.

Az egoizmus és az önszeretet nem testvérek, sőt egymás ellentétei.

Az egoista ember folyton magáról beszél, ha öröm, ha bánat éri mindig minden tőle hangos, de ő ennek (esetleg) nincs is tudatában. Mivel nincs rendben magával, önképe nem helyes, folyamatos elismeréseket szomjaz, mások dicsérete élteti. Szükségszerű, éltető erő számára, hogy mindig ő legyen a figyelem középpontjában, azt gondolja mindenki érte van, azért jöttek, hogy őt hallgassák, de őt lényegében nem érdekli más, azért intelligenciájától függően meghallgatja.

A helyes önszeretet helyre billenti az arányokat. Lehetővé teszi mások s magunk tiszteletét, helyes szeretetét, azt, hogy jól eső érzéssel nyugtázhatjuk sikereinket, s még csak nem is kell folyton világgá kürtölnünk, ugyanis nem mások elismerésétől függ az értékességünk. Csak az az ember tájékoztatja folyton a „közönségét”, aki a szíve mélyén ingatag, nincs tisztában értékes, egyedi teremtettségével.

Az egészséges önszeretet azt is jelenti, hogy nem érzünk folytonos indíttatást arra, hogy megmagyarázzuk, miért megyünk szabadságra, miért pihenünk egy nagyot a nap közepén, miért veszünk új ruhát, miért fordítunk időt, energiát, pénzt színházra, mozira, kikapcsolódásra. Fontos a léleknek, hogy feltöltődjék, mert csak így tud adni. Ha valóban tisztában vagyunk értékeinkkel, akkor el tudjuk fogadni a dicséretet, s nem magyarázkodunk, hogy: „Á, ugyan, dehogy!” meg „ Ó, nem is vagyok csinos.”…sorolhatnám. Annyit mond: „Köszönöm.” vagy „Jól esik, kedves vagy.”
A szabadkozás egy helytelen álszerénység. Kimerítő, fárasztó, s nem őszinte.

A hívő ember nem magyarázkodik: az igen, igen, a nem, az nem: „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van." (Máté 5,37)

Fontos megjegyeznem: a dicséret, a beszélgetés sikereinkről, kudarcainkról fontos dolog, a helyén kezelve, ügyelve a lényegre, a mértékre. Nemhogy fontos, hanem szükséges. De aki a helyes önszeretet birtokosa, nem is fog arányt téveszteni, mert neki elsőként fontos, hogy adjon. Elsődleges, hogy érdeklődjön a másik felől (mert nem ő van a középpontban), osztozzon örömében, sírjon vele, ha sírni kell, örüljön, ha öröme van.

A fenti parancsolat, a második parancsolat. Azt mondod nem megy még? Nem tudod magad szeretni, elfogadni? Ebből kifolyólag egoista, túlérzékenykedő vagy álszerény vagy? Eddig nem is tudtad, nem szembesültél vele? Légy ma őszinte magaddal, fogd meg a lelked, ültesd magaddal szembe, s beszélgessetek!
Arra hívlak, hogy nézd meg az első parancsolatot: „…szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből.” (Márk 12,30)

Ha a magunk erejéből akarjuk magunkat szeretni, elfogadni – nem fog menni. Már most mondom, hogy csalódás lesz. Ha azonban fordítunk a gondolkodásunkon, s nem mi vagyunk az első helyen, akkor sikerrel járhatunk.
Törekedjünk arra, hogy gondolatainkat, elméneket, első helyen Isten, az Ő lénye töltse be, minden erőnkkel rá koncentráljunk, mert akkor, testközelből megtapasztaljuk a befogadó, elfogadó, elfedező szeretetet, s Istenben, a világosságban meglátjuk magunkat, úgy értékeinket, mind hibáinkat, de mivel már megismertük a valódi szeretetet, nem magyarázkodunk egyik miatt sem. Örömmel vesszük tudomásul értékeinket, hibáinkon pedig a legjobb tudásunk szerint változtatni akarunk.

Kezdd el még ma a helyes sorrendet: szeresd az Urat, tanuld meg szeretni, elfogadni magad, akkor tudsz szeretni másokat! Akkor helyes lesz a sorrend: előbb adni, érdeklődni, azután magamról beszélni!

Csanád fiunk óvodás kora óta elköteleződött a tudományok mellett: nincs nap, hogy ne bújna valamilyen lexikont, vagy ne kísérletezne.

Természetesen mindezeknek mi, a család is aktív részesei vagyunk, ha szeretnénk gombáról, sósavról és annak reakcóiról előadást hallani, ha nem. Johanna, a legkisebb mindenre kapható, kiváló alany mindenféle idomításra, tanításra.

Így történt meg az, hogy kicsi lányunk majdnem előbb tudta a katód, anód és a hő fogalmát, mint a saját nevét. Nagyon komoly továbbképzésben részesül, a lista hosszú lenne, ha felsorolnám.

A legaranyosabb, az orvososdi. Tudóspalántánk megtanította babalányunknak, hogy az orvosos játék része az is, hogy szívmasszázst adunk valakinek, ha rosszul lesz. S annak rendje, módja szerint műesés bemutatva, majd:

- Johanna, gyere, rosszul vagyok!
- Jövök, itt vadok, kejesem a szegcsontot, és (nyomja a kis kezével, s számol) 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10….aki bújt, aki nem, megyek!

Akárhányszor eljátsszák, nagyon kell nevetnem. Alig tud még valamicskét a világról, és mégis mennyit! Kombinál, összekapcsol dolgokat, asszociál. Így lehet egyszerre életet menteni és bújócskázni.

Azt hiszem, azért kell olyanná lennünk, mint a gyermekeknek, hogy bemehessünk Isten országába, mert ők feltétel nélkül, szeretettel, bizalommal fogadnak mindent.

November 17-én van a koraszülöttek világnapja. Mivel semmi emlékem nincs a babakoromról, így nem különösebben tudatosult bennem az a tény, hogy magam is érintett vagyok, de évente egyszer biztosan eszembe jut. 7,5 hónapra születtem, 2,35 kg-mal.

Ma már egyáltalán nem látszik rajtam, hogy milyen picike is voltam, azt is a szüleim, nagyszüleim elmeséléséből tudom csak. Nyitott szemmel járva a nagyvilágban, tudom, mekkora kegyelem, hogy mindenféle károsodás nélkül élhettem túl ezt a korai kíváncsiskodást.

Hálás vagyok Istennek, hogy megformált, hogy megtartotta életemet, s hálás szüleimnek, hogy mindig gondosan ellenőrizték az inkubátor fényét, nehogy sérüljön a szemem. Ami természetesnek tűnik, bizony nem az.

Előbb érkeztem, de meg vagyok győződve arról, hogy pont ekkor, pont így kellett születnem, s mindez Isten nevét dicséri. Lehet, hogy nem ez volt az eredeti terve, de jóra tudta fordítani. Ő engem eltervezett, testemet, lelkemet Ő formálta, s azért lélegzem még ma is, mert Ő így akarja, s az Úrnak terve van velem. Ahogy veled, velünk, mindannyiunkkal.

Nagy titok az, hogy miért lehet, hogy van, aki egy csepp vértől is elvetél a várandósság idején, s van, aki tenyérnyitől sem. Titok az is, ki miért él fogyatékkal, vagy hal meg idő előtt, s ki miért menekül meg e földi szenvedésektől, miközben ugyanolyan körülmények között született, élt. Olyan titok ez, aminek okát nem kell fejtegetnünk, mert nem a teremtmény kompetenciája ez. Az azonban teljesen biztos, hogy Isten mindenkit ugyanúgy szeret, gondolt visel. Akkor is így gondoltam, amikor életem egyik válságos időszakában nem én voltam, aki sikeresen megúszta az adott tragédiát, hanem én voltam a károsult, emberileg nézve vesztes.

Meggyőződésem, hogy úgy és annyit kapunk vagy nem kapunk meg az Úrtól, amivel vagy ami nélkül a lehető legközelebb maradunk hozzá, amivel vagy ami nélkül a legjobb, legbensőségesebb kapcsolat alakulhat ki köztünk s a Mennyei Atya között. Mert neki az a legelső, legfontosabb célja, hogy az ember visszataláljon hozzá. Nem a mi komfortunk, nem a karrierünk, nem a pénztárcánk vastagsága, ez mind csak ráadás, hanem hogy Jézusra találhassunk, mert senki nem juthat az Atyához, csak Őáltala.

Isten elhívott, s azt mondta nekem:
„Drága Gyermekem!
Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek…Jeremiás 1,4-5
Kiválasztottalak magamnak, a teremtés kezdetén…Efezus 1,11-12
Nem véletlen születtél, életed minden napja megíratott az én könyvemben…Zsoltárok 139,16
Én határoztam el születésed pontos idejét, és azt is, hogy hol fogsz élni…Apostolok Cselekedetei 17,26
Csodálatosan teremtettelek meg…Zsoltárok 139,14
Én formáltalak anyád méhében…Zsoltárok 139,13
Én hoztalak a világra születésed napján…Zsoltárok 71,6
A jövődre vonatkozó terveim mindig reménnyel vannak teli…Jeremiás 29,11
Mert örök szeretettel szeretlek téged…Jeremiás 31,3
Sohasem unok bele abba, hogy jót tegyek veled…Jeremiás 32,40
Mert az én kincsem vagy…2Mózes 19,5
Teljes szívemmel és lelkemmel vágyom arra, hogy örök életet adjak neked…Jeremiás 32,41
Hatalmas és csodálatos dolgokat akarok mutatni neked…Jeremiás 33,3
Megtalálsz, ha teljes szíveddel keresel engem…5Mózes 4,29
Gyönyörködj bennem, és megadom szíved kérését…Zsoltárok 37,4

                                                                         Szeretettel, Édesatyád, a Mindenható Isten”

Szerető Istenünk különbül visel gondot rólunk, mint ahogy mi azt el merjük gondolni.
Dicsőség, hála Neked, drága Édesatyám!

https://www.youtube.com/watch?v=QJz6UHYyAso - érdemes meghallgatni!