Ritter család

„De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!” (Józsué 24,15b)
Aki betér hozzánk, ez az ige fogadja az előszobánkban.

Mindannyiunk bibliaborítójára a következő igét hímeztettem:
„Áldást parancsol melléd az Úr…” (5Mózes 28,8)

Ez, ami a leglényegesebb rólunk, mindennek az alapja.
Alapja a derűnknek, a boldogságunknak, a nem kívánt dolgokon, a nehézségeken való felülemelkedésnek.

Hisszük, hogy Isten mindenható, Ő a teremtő, hogy Ő maga a szeretet.

Hisszük, hogy a mi Megváltónknak, Jézus Krisztusnak a tulajdonai vagyunk, aki drága vére árán bennünket az ördög hatalmából megszabadított, s úgy megőriz, hogy tudta nélkül egyetlen hajszál sem eshet le a fejünkről.

Hisszük, hogy élni szép és érdemes, s mindent az Ő dicsőségére teszünk.

Isten szerető, kegyelmes, irgalmas Isten, aki a legjobbat adja nekünk.

Hisszük, hogy Isten ma is cselekszik, személyes terve van mindannyiunkkal.

Hisszük, hogy minden Isten tudtával, de nem feltétlen az Ő akaratából történik, ezért vannak nehézségek, betegségek. De hisszük, mert tapasztaltuk, hogy Istennek van hatalma minden rosszat, az emberileg kilátástalant jóra fordítani, olyat tenni, amire álmunkban sem gondoltunk. Sőt hisszük, hogy mindennek üdvösségünkre kell szolgálnia. Ő a legnagyobb rendező. S vannak, maradhatnak fájó sebek, amelyekre ő szintén vigaszt nyújt, ha kérjük a gyógyulást, s nem a magunk eszére támaszkodunk.

Hisszük, hogy a bajban mindig kapunk annyi erőt, amennyi az adott nehézség megoldásához szükséges, de annyit kapunk csak, amennyi valóban szükséges, hogy ne magunkban bízzunk, hanem az Ő csodálatos erejében!

Hiszünk abban, hogy a dicséretnek nagy ereje van!
Hiszünk abban, hogy lehet tévedni, bocsánatot kérni, elfelejteni, s újrakezdeni. A megnembocsátásnak lélekromboló az ereje, ellenkezik minden rezdülésünkkel.

Hiszünk a „köszönöm”, a „légy szíves”, a „hagyd csak, majd én megcsinálom helyetted” stb. mondatok békességszerző, gyermekbarát, házasságmegtartó erejében.

Hiszünk a szeretet erejében, de nagyon fontosnak tartjuk a világos beszédet, a fegyelmet, az engedelmességet, a pontos határok felállítását.

S felmerülhet az a kérdés, hogy mindezt a gyerekek is hiszik? Igen, hiszik, s nem a kedvünkért. Fogantatásuktól kezdve az Úrnak ajánlottuk őket, s születésüktől kezdve a fenti hitvallás szerint neveljük őket. Így az, hogy Isten van, pont annyira természetes nekik, mint az, hogy fogat mosunk. Az életük részévé vált. Mert a gyerek sohasem azt csinálja, amit mondanak, hanem azt utánozza, amit lát.
Kiskorukban természetes, hogy oda mennek, ahova a szülő megy. Így kiskorukban jöttek velünk a templomba, mert ez volt a rend. Ma meg már nem kell mondani, mert ez magától értetődő.

A legkisebb még csak 3 éves, s természetes, hogy nem ért bizonyos dolgokat. Hallotta egy mesében, hogy imádnak valamit. A mi hitünk szerint csak Jézust imádjuk, s hogy ezt elmagyaráztam neki, azóta, ha mondani akarná, azt mondja: „Én nagyon imádom Jézust…” S közben lehet, hogy egy babára gondol, amit szeret, majd hozzáteszi, nagyon szeretem ezt a babát. S ahogy az értelme nyiladozik, még inkább kerülnek helyre az elszórt magok. Mi szülőként hiszünk ennek erejében.

Középső gyermekünk 6 éves kora óta elhívatottan orvosnak készül, s a napokban azt mondta, lelkiismeret-furdalása van emiatt, hogy orvosi léte felé ennyire motivált, mert tudja, hogy nagyon jó lelkész lenne belőle. Jól látja. Egyaránt jó orvos és jó lelkész lenne, úgy érezzük. De az Úr előtt van, majd Ő megmutatja, mi az elhívása.

Legnagyobb fiunkkal, aki 18 éves, a minap, egy hétköznap délutánján egy másfél órás prédikációt néztem meg, s látszott rajta, hogy minden perc lenyűgözi. Ezek nagyon nagy pillanatok. Hálásak vagyunk, nagyon.

S mindenben olyanok, mint társaik: kedvesek, aranyosak, kamaszok (mindig nyugtatnak bennünket, higgyük el, ők nagyon jó kamaszok!-és tényleg azok), fociznak, meccset néznek, szeretnek és vágyják a szeretetet, udvarolnak, mindig éhesek, filmet néznek, Real Madrid, Star Wars rajongók, viccelődnek, szeretik a divatos ruhát. (Többet nem írhatok, mert a kamaszok erős cenzúrát jelentenek.)

S akinek nem adatott meg, hogy így nevelje kezdetektől, mert nem ismerte Istent, vagy más volt a családi háttér? Ne keseregj! Merd elhinni, hogy olyan Istenünk van, aki tud megoldást, a hiányokat ki tudja pótolni. Számtalan hiányom van nekem is feleségként, anyként, tanárként, de jó, hogy az Úr elé vihetem, s ő kipótolja ígéret szerint, ha Tőle kérjük. A legjobb helyre bízod magad, ha mellette döntesz!

Ez a fénykép sok fontos jellemzőt elmond rólunk, pedig egy spontán összeállás eredményeképpen született.

                                                                       Áldást, békességet kívánunk:

                                                                                                         Ritter család