örökélet

"Adj békét a mi időnkben Úristen kérünk
Hisz rajtad kívül más nincsen
Ki síkra szállna értünk
Egyedül Te örök Isten

Adj békét a mi időnkben
Úristen Téged várunk
Te segíts dolgos békében
Hűségesen szolgálnunk

Áldd meg Hazánk,
Áldd meg Népünk.
Adj békét a mi időnkben
Add békességet nékünk

Mindenütt, házban, szívben!
Jézus nevében kérünk
Így hallgass meg minket!
Amen."
(Túrmezei Erzsébet: Adj békét a mi időnkben!)

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

Ma jött elém ez az igeszakasz, annyira megérintett. KÍvánom, hogy legyen valamennyiünknek irányjelzőül! Indítson mindenkor hálára, engedelmességre, s hogy mindig tudhassuk, újra és újra tudatosítsuk magunkban, hogy minden Istentől van, nincs, amit ne Tőle kaptunk volna - ajándékba, érdemeinken felül. Dicsőség ezért (is) Neki!

Hála van a szívemben. Hála, hála és hála… Elkészült.

Azoknak, akik hosszú évek óta kérték, írjam meg, azoknak, akik várták, azoknak, akik megérezték, hogy valami készül s mindazoknak, akiket érdekel életutunkon keresztül megírt bizonyságom.
Szeretettel hívjuk az érdeklődőket a könyvbemutatóra. A könyv bemutatója a tartalmával összhangban újratervezést igényelt, hiszen április végére terveztük az alkalmat, de a járványügyi helyzet nem tette ezt lehetővé. Mostanra azonban engedélyt kaptunk.
S hogy miről szól a kötet? Két nagy önálló részből áll:

Vannak helyzetek, amikor nem feltétlen értjük, mi miért történik velünk. Pláne azt nem, hogy miért kell annyi szenvedésen, nehézségen, lelki megrázkódtatáson végig mennünk.

Minden mondatnak van egy kontextusa, s ha azt onnan kiragadjuk, egészen mást jelent. A Bibliában például az is olvasható, hogy: „Nincs Isten.” Ez így egy környezetéből kiragadott mondat, jelent valamit, de messze nem azt, amit eredendően, mert hogy a fenti idézet főmondata az alábbi:  „Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten.” (Zsolt.14,1)

Három verset ígértem mára. Egy megrendítő vallomással zárom, s kívánok e költeménnyel is tartalmas lelki utazást. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, Istenem, Istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.

Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre.

Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép.

És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett.

Újabb divatőrület: impozánsnak, mutatósnak tűnő lakásdísz, ami tudatosan szembemegy karácsony eredeti jelentésével, lényegével!

A grincsfa az idei évben kezdte fénykorát élni hazánkban. Számos háztartást díszít ez a mutatós, ám az ünnep fényét elhalványító dísz. Az eredtéről, jelentéséről kicsit bővebben: