probléma

Jóért, rosszért hálát adni? Valóban mindenért?

A blogGod olyan céllal jött létre, hogy  az élet minden területéről szóljon a hétköznapoktól az ünnepekig, a legkisebbtől az óriásig, a gasztronómiától az emelkedett pillanatokig.

Bármi legyen is a téma tehát a 14 témakör közül, magán a sztorin, az eseményen túl elsődleges üzenetként azt igyekszem a fókuszba helyezni, hogy Jézus él.

Túláradó délután

Eddig is tudtam, hogy a mosogatógép az egyik leghasznosabb háztartási gépünk, de a napokban igazán a bőrünkön érezzük.

Köszönünk minden szerelő-elérhetőséget, amit kaptunk. Jöttek, elvitték, státuszunk: alkatrészre várva.

Minden nap mosogatok természetesen, nagy edényeket, üvegeket, ami nem fér be a mosogatógépbe, na de főzés és öt ember után mindent kézzel, jó kis szórakozás!

Mikor mondjuk el a gyermekeknek: mi a valóság?

Gyermeknevelési dilemmákkal gyakran megtalálnak, ezúton is köszönöm a bizalmat. Tudom, milyen hasznos, ha mástól segítséget kapunk, én is mindig örömmel vettem s veszem, ha a nagyobb gyerekesek, többet látottak megosztják tapasztalataikat. Mindenkinek van olyan, amiről ő többet tud, többet értett már meg.

Mostanában nyilván leginkább a Mikulással és a „Jézuskával” kapcsolatos kérdések szaporodtak meg. Ezek közül egyet ragadnék ki, ami a legnépszerűbb: „Mikor kell elmondani - s mit - egy gyereknek az igazat, ti hogy csináljátok?”

Panasz vagy hála?

A héten több előadást is tartottam, valamennyinek a témája a mindenki által vágyott boldog, harmonikus élet, s ennek pillérei közül néhány: a változás, a fókuszváltás.

Kérdeztem többek között: mi lenne, ha:

Munka - állhatatosság - siker

"A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is." (Napoleon Hill)

Az öröm pedig nem jutalom

Az öröm kevesek kiváltsága, pedig mindenki lehetősége. Az öröm pedig nem jutalom, hanem hozzáállás, választás kérdése.

Lehetősége valamennyiünknek észrevenni a napfelkeltét, a nyíló virágot, a sárguló falevelek zizegését, házastársunk új frizuráját, hálásnak lenni az élet legapróbb pillanataiért, amelyek valójában a legnagyobbak.

Félelem vagy reménység?

Hiszek abban, hogy Istennek mindannyiunkkal személyre szabott terve van. De tudom, hogy a sátánnak is.
Látom, hogy sok mindennek lehet örülni. És sok mindenen lehet morgolódni is.

Tapasztalom, hogy lehet hálásnak lenni, s látom, a hála örömmel telivé teszi a lelket, széppé az arcot. A hála hiánya szomorú lelket, kevésbé szép vonásokat eredményez.
Lehet körülményeim ellenére megelégedettnek lenni, s a dúskáló gazdagságban is elégedetlennek.

Beszélni kell - alkalmas időben

Egyenes, tiszta, őszinte kommunikációra van szükség, hogy épüljenek, s ne sérüljenek kapcsolataink, s nem hallgatásra, önérzetességből fakadó némaságra, amelynek gyümölcsei aztán egy teljesen kitalált történetet eredményeznek a valódihoz képest. Meg kell változnia a világnak - mondják sokan. Abban hiszek, hogy óriási szerepe van ebben a változásfolymatban a kommunikációnak, s ha ez megváltozik, megváltozik a világ is körülöttünk!

Melyik a szebb? - impressziók 22 év távlatából

Egymás mellé szerkesztve e két fotót, leültünk, s néztük, hosszasan. Azon gondolkodtunk Nándival, csendben, magunkban, melyik a szebb? Ki ne vágná rá azonnal, az első. Pedig egyikőnknek sem ilyen egyértelmű. Nándi azt mondta, az elsőn a szépségtől sugárzom, a másodikon az élettől. Én azt mondtam, az első Nándit szerettem meg, de most már a másodikat szeretem, ő az igazi. Fiatalságból középkorú felnőtt, de örök fiatal, sötét hajból világos, tiszta, sebhelymentes arcból ráncos, mégis sima arc, éles látásból szemüveg s még élesebb látás, külső szépségből inkább belső.

Tudod, érted, vagy csak feltételezed?

Az érzékenység áldás, mert megértővé válunk más problémáival kapcsolatosan, azonban az érzékenykedés átokká lehet, mert természeténél fogva érzelmeinkre, s nem az értelmünkre hat, így arra hajlamosít, hogy azt értsük, amit a szívünk gondol, s ne azt, amit a másik valójában közöl. Sok konfliktus, félreértés lenne megelőzhető, s így emberi kapcsolataink megmenthetők, ha érzéseinket nem kombinálnánk túl.

Mi szükséges ehhez?

Oldalak

Feliratkozás RSS - probléma csatornájára