Mikor mondjuk el a gyermekeknek: mi a valóság?

Gyermeknevelési dilemmákkal gyakran megtalálnak, ezúton is köszönöm a bizalmat. Tudom, milyen hasznos, ha mástól segítséget kapunk, én is mindig örömmel vettem s veszem, ha a nagyobb gyerekesek, többet látottak megosztják tapasztalataikat. Mindenkinek van olyan, amiről ő többet tud, többet értett már meg.

Mostanában nyilván leginkább a Mikulással és a „Jézuskával” kapcsolatos kérdések szaporodtak meg. Ezek közül egyet ragadnék ki, ami a legnépszerűbb: „Mikor kell elmondani - s mit - egy gyereknek az igazat, ti hogy csináljátok?”

Nincs egységes recept, megrendíthetetlen szabály erre, nyilván ezért is érdekel sokakat. Amikor a gyermeknevelés megfontolandó „szabályait” járjuk körül egy-egy alkalmon, vagy merüljön fel bármilyen téma baráti, testvéri személyes beszélgetésben, akkor mindig nagy segítség nekem s elengedhetetlen alapkellék az adott probléma megválaszolásában a tapasztalat, a megértés, a segítő szándék, a humor és az önirónia. Nem a miénk az egyedüli követendő példa bizonyára, tévedhetetlennek sem gondoljuk magunkat, de azt mondhatom: nálunk bevált.

Alkalmas időben, az ünnep előkészítéseként beszéltünk gyermekeinknek mindig a maga szintjén kicsit többet Szent Miklósról, Jézusról:

Miklós legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós, a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben. A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel.

A középkori legenda szerint az adakozásaiért a nép elnevezte „Noel Baba”-nak, ami azt jelenti „Ajándékozó Apa”. Ez az alapja annak a keresztény hagyománynak, amikor a vallásos szülők az ablakba tetetik gyermekeikkel a kitisztított kiscsizmáikat, hogy reggelre ott találják meg azt, amit éjjel a Mikulás ajándékként abban elhelyez.
Szent Miklós fenti legendái és a szent december 6-iki egyházi ünnepe kapcsán terjedt el a 19. században a városokban, hogy a Mikulás az ablakokba helyezett kitisztított cipőkbe szaloncukrot vagy kisebb édességekből és déligyümölcsökből álló piros csomagot tesz december 6-án. Személyesen is lehet találkozni a Mikulással. Ekkor a díszes piros ruhás, nagy fehér szakállú püspököt fekete krampuszok (valójában ördögök) kísérik, és a rossz gyerekeket ijesztgetik, virgáccsal fenyegetik vagy finoman meg is vesszőzik. (forrás: Wikipédia)

A történetről évről évre többet ismertek meg tőlünk (is), és mindig nagyon lelkesen pucolják a cipőiket. Számunkra fontos volt azt megtanítani, kiemelni, hogy a jó gyereket megajándékozza, s mi nem vagyunk híve az ördögösdinek, a dicsérettel együtt az ijesztgetésnek. A maga idejében neveljük, metszegetjük, alakítjuk őket eleget, de szerettük volna, ha a dicsérethez fenyítés nem társul, így virgácsot nem kapnak a mieink. Ha személyesen beszél velük a Mikulás, vagy levelet ír, akkor a hiányterületeikben mindig biztatja, bátorítja őket. S mivel A Nagyszakállú mondja, megszeppenek, s megfogadják. Az is lényeges számunkra, hogy ez nem egy plusz, újabb ajándékozási őrület, kifejezetten nem, hanem apró csokikat, mogyorót, gyümölcsöket kapnak és esetleg egy kis jelképes aprócska játékot, de nem minden évben.

A karácsonyról is az igazat mondjuk, s pólyás koruktól úgy beszélünk róla, mint az életünk szerves részéről, alapjáról, s nem elsősorban, mint ünnepről. Hamar tudatosítjuk, hogy Jézus születése – sokak gondolatával ellentétesen – nem egy szép ünnepi mese, dekoráció, hangulatos kellék mécses és betlehemes formájában, hanem maga az élet, aki eljött, megszületett, hogy nekünk, életünk legyen. A legelsők között tanítjuk meg gyermekeinknek, hogy karácsony nem pusztán a szeretet ünnepe, mert úgy önmagában nincs a szeretet, hanem Isten szeretetének az ünnepe, mert Isten a szeretet. (1Jn.4,7)

Amikor karácsonykor a szeretetet ünnepeljük, akkor az előbbi képlet alapján Istent ünnepeljük. Isten fiát, a Megváltót, aki életét adta értünk szeretetből, hogy nekünk örök életünk lehessen. S ezért ajándékozunk az ő születésnapján, karácsonykor (ami egy egyezményes időpont, mert a pontos idejét nem tudjuk), mert ő az ajándékozó szeretetével szeret bennünket. El szoktuk mesélni, miért állítunk fát, s hogy az eredeti karácsonyfa hogyan néz ki, s mi a jelentéstartalma . Erről részletesebben ld.: http://blog.ritterida.hu/cikk/2017/12/uj-divat-a-grincs-de-nalam-nyerobb-nincs-mint-a-karacsonyfa

S elmondjuk, hogy az angyalok hozzák a fát, az Úr Jézus pedig az ajándékot. Az ajándékkal nem fenyegetünk, mi szerint a rosszak nem kapnak. Pont nem. Mert Krisztus mindenkiért meghalt, minden bűnös emberért, értünk is: a rosszért, a tolvajért, a csalóért, a sumákért, a hisztisért. Nincs olyan, hogy a rossznak nem hoz, ellenkezik Krisztus szeretetével, azzal, amit, akit ünnepelünk. Aki ismer, tudja, hogy kicsit sem vagyunk engedékenyek, de ez másról szól, nem e fegyelemről, hanem a KEGYELEMről. Isten szeretetét nem érdemeljük meg, mégis megkapjuk. Tudom, ez ellentétes a ma hangos zenéjével, ami szerint mi mindent megérdemlünk. Óriási tévedés. Fájdalmas lehet a lelepleződés.

Erről is évről évre többet tudnak, s értik meg teljességében.
Szenteste napján nem azért megyünk templomba, hogy addig feldíszíthessem a fát titokban, hanem azért, mert az a lényeg. Nem azt a misztériumot keressük, ami minden tekintetben csak a gyermek örömét, kedvét keresi, végleteket láttam: szolgálja ki, hanem úgy járunk mindig gyermekeink kedvében, hogy a figyelem a lényegen, Krisztuson maradjon. A délutáni istentisztelet után, közös éneklés, csengőszó, igeolvasás után jön mindig az ajándékbontás. Magunknak szerzünk örömet vagy gyermekeinknek a nagy meglepődésekkel?

Hogy megértsék a lényeget a bibliai történeten túl az ajándékozásra is megtanítjuk, hogy ne az alakuljon ki szépen lassan tudat alatt, hogy mindig ők kapnak, mert ők a kicsik, aztán meg sokan néznek nagyot, hogy mindig csak követel a már 20 éves gyermek, de nem tanult meg adni. Pár évesen kezdődik, hiszem. Egy rajzzal, egy pár forintos zsebpénzből vásárolt jelképes valamivel. Tanulja meg a gyermek, hogy jobb adni, mint kapni. Igen, egész kicsiként erre a kettősségre tanítottuk: az Úr Jézus hozza a fa alá az ajándékot, de az Ő szeretet okán mi is ajándékozunk magunkból valamit szeretteinknek. Ne mondjuk, hogy költsd csak magadra, nagy csapda, egyre nagyobb!

Verssel, zeneművel vagy egy kis színdarabbal minden alaklommal készülnek. Az asztalnál az Úrnak, az ünnepeltnek fő helyen terítünk. Megmosolyogni való? Nekünk tetszik, s az áldás sem martad el sohasem.

S hogy mikor mondjuk el az igazat? Mivel ez nekünk nem egy legenda, hanem maga az élet, a szép hangulat, a sejtelmesség misztériuma miatt pont nem tehetjük meg, hogy árnyaltan beszélünk. Nem hazudunk a mi legnagyobb példánk, életünk értelmének létéről, hanem elmondjuk az igazat, hogy az Ő nevében tesszük ezeket a karácsonyi dolgokat. Nálunk megállapodás, hogy az 1. osztályos kor a határ. Az elsős gyerek még nem tud semmit a szülői tevékenységekről, másodikos korától pedig együtt díszítjük a fát.

Minden család megtermt(het)i ragaszkodva a lényeghez, s alkalmazkodva a nagycsaládhoz a maga számára saját szokásait. Azt pedig, hogy ki mikor mondja el, érdemes megtervezni, mint egy nyaralást: középpontba helyezve a lényeget, s mérlegelni a járulékos dolgokat.

A Mikulásra pedig rájönnek az iskolában, ha nem, akkor hasonlóképp cselekszünk mint karácsonynál.

Nagyon hálás vagyok a Krisztustól csodálatos ünnepeinkért: mindig van szépség, hangulat, meghatottság, csodálkozás és meglepődés, de a hangsúly a születésnaposon van. Igyekszünk az arányokat megtalálni.

Többen kértétek szóban, a Messengeren, írjam meg nektek szokásainkat. Talán hosszú lett volna. Így jó lesz? Ha kihagytam valamit, s tudok, válaszolok.

Áldott készületet, lényeglátó, békés karácsonyt!