öröm

"Az evangélium ugyanis változást munkál. Gyökeres, valódi, mindent felforgató változást. Nem kis ráncfelvarrást, apró módosítást, kis helyesbítést. Ida úgy mutatja be az életútját, úgy tesz bizonyságot az élő Krisztusról, hogy nyilvánvalóvá válhat mindenki számára: valóban csak Krisztus az, aki képes megmenteni, akinél nincs lehetetlen, aki életet ad ott, ahol halál van, aki utat nyit mégis ott, ahol minden bezárul.

"Ő nagyobb a múltunknál, a fájdalmainknál, a betegségeinknél, a csalódásainknál, a hiányainknál, a függőségünknél. Ő nagyobb a sebeinknél, a megnemértettségünknél, a magányunknál, a kilátástalanságunknál, a szégyenünknél. Ő nagyobb a szorongásainknál, a kétségeinknél, a félelmeinknél, az önsajnálatunknál. Ő nagyobb a világnál, Ő nagyobb a halálnál, mert legyőzte azt. NAGYOBB Ő mindennél!"

Hála van a szívemben. Hála, hála és hála… Elkészült.

Azoknak, akik hosszú évek óta kérték, írjam meg, azoknak, akik várták, azoknak, akik megérezték, hogy valami készül s mindazoknak, akiket érdekel életutunkon keresztül megírt bizonyságom.
Szeretettel hívjuk az érdeklődőket a könyvbemutatóra. A könyv bemutatója a tartalmával összhangban újratervezést igényelt, hiszen április végére terveztük az alkalmat, de a járványügyi helyzet nem tette ezt lehetővé. Mostanra azonban engedélyt kaptunk.
S hogy miről szól a kötet? Két nagy önálló részből áll:

Születésüktől kezdve arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy igyekezzenek mindig minden körülmény között mindenben a legjobbat meglátni, mert a problémával,a megtörtént bajjal már nem tudunk mit kezdeni, de megoldást lehet keresni és találni is. És tényleg mindig mindenben meglátták már kisgyermekként is a jót, annyira, hogy szállóigévé vált nálunk: „Most nézzük meg, ebben mi lehet a jó?”

A blogGod olyan céllal jött létre, hogy  az élet minden területéről szóljon a hétköznapoktól az ünnepekig, a legkisebbtől az óriásig, a gasztronómiától az emelkedett pillanatokig.

Bármi legyen is a téma tehát a 14 témakör közül, magán a sztorin, az eseményen túl elsődleges üzenetként azt igyekszem a fókuszba helyezni, hogy Jézus él.

Eddig is tudtam, hogy a mosogatógép az egyik leghasznosabb háztartási gépünk, de a napokban igazán a bőrünkön érezzük.

Köszönünk minden szerelő-elérhetőséget, amit kaptunk. Jöttek, elvitték, státuszunk: alkatrészre várva.

Minden nap mosogatok természetesen, nagy edényeket, üvegeket, ami nem fér be a mosogatógépbe, na de főzés és öt ember után mindent kézzel, jó kis szórakozás!

Születésnapom vigíliáján a szokásos babafürdetés és az esti mese után mindenki elmondhatta mit szeretne kérni az Úr Jézustól a fa alá. Nálam vagy a korral jár, vagy az irhabunda folyamatos elhagyásának következménye, de nagyon fázós lettem mostanában, ami nem mellesleg nagyon meglepi családomat, mert télen is nyitott ablaknál éreztem jól magam, így azonban mindig kályhaforróságra vágyom.

Megint csak összegyűlt egy csokorra való gyerekszáj, íme:

1. Délutáni dilemmám félhangosan.
-„ Aludjak egyet, vagy vizsgára tanuljak?” – miközben már kezemben a könyvvel huppantam le az ágyamra.
Költői kérdésemre legnagyobb meglepetésemre válasz is érkezett, mégpedig egyik kamaszgyermekem szobájából:
- „Édesanya, pótvizsga van, pótalvás viszont nincs.”
- Milyen tapasztalt gyermek –gondoltam.

Az öröm kevesek kiváltsága, pedig mindenki lehetősége. Az öröm pedig nem jutalom, hanem hozzáállás, választás kérdése.

Lehetősége valamennyiünknek észrevenni a napfelkeltét, a nyíló virágot, a sárguló falevelek zizegését, házastársunk új frizuráját, hálásnak lenni az élet legapróbb pillanataiért, amelyek valójában a legnagyobbak.

És akkor a bátaszéki kirándulásunk úgy folytatódott, hogy az istentisztelet után meglátogattuk a Ritter-ág még a kisvárosban élő leszármazottait. Henit, akinek Nándi 2. ágon unokatestvére részletesen kikérdeztem a nagycsaládról, a családfáról, s egy képet adott elénk: íme, tőlük indul minden!