ünnep

Bízd Újra Életed Krisztusra!

"Hétből kivonok hatot,
marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
marad egy.
Háromszázhatvanötből
kivonok háromszázhatvannégyet,
marad egy.
Kivonom a holnapot,
marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
a Mesterre. Azért tanítgat
türelmesen esztendők óta
erre az egyszerűnek látszó,
s mégse olyan egyszerű kivonásra." (Túrmezei Erzsébet: Kivonás)

A héten még óvoda, iskola, gondoltam, jól belehúzok a munkába, a készületekbe, a beadandók megírásába. Ahogy ez lenni tud olykor egy többgyermekes családban, hétfő éjjel mindent felülírt Johanna: úgy köhögött, hogy azt hittük, még éjjel be kell szaladnunk a kórházba, azonban a tapasztalat teszi a mestert…na rutin az van, 18 évnyi, az éjszakai különkiadásokban.

Gyermeknevelési dilemmákkal gyakran megtalálnak, ezúton is köszönöm a bizalmat. Tudom, milyen hasznos, ha mástól segítséget kapunk, én is mindig örömmel vettem s veszem, ha a nagyobb gyerekesek, többet látottak megosztják tapasztalataikat. Mindenkinek van olyan, amiről ő többet tud, többet értett már meg.

Mostanában nyilván leginkább a Mikulással és a „Jézuskával” kapcsolatos kérdések szaporodtak meg. Ezek közül egyet ragadnék ki, ami a legnépszerűbb: „Mikor kell elmondani - s mit - egy gyereknek az igazat, ti hogy csináljátok?”

Születésnapom vigíliáján a szokásos babafürdetés és az esti mese után mindenki elmondhatta mit szeretne kérni az Úr Jézustól a fa alá. Nálam vagy a korral jár, vagy az irhabunda folyamatos elhagyásának következménye, de nagyon fázós lettem mostanában, ami nem mellesleg nagyon meglepi családomat, mert télen is nyitott ablaknál éreztem jól magam, így azonban mindig kályhaforróságra vágyom.

Az advent szó azt jelenti: eljövetel, vagy az adventus azt jelenti: aki eljön. Bod Péter, a 18. század tudós prédikátora, erdélyi magyarigeni lelkipásztor az adventtel kapcsolatos legfontosabb bibliai tanítást így foglalta össze: "A mi Urunk Jézus Krisztusnak négy adventusa vagyon. Először, midőn testben megjelent. Másodszor, midőn a szívbe bészáll és az embert megtéríti.

A nyári szünet élményeit ugyan elkezdtem lejegyezni a blogomba, de korántsem jutottam a végére, valahol Hévíznél elakadtam. A sümegi vár után újabb erődítményeket „vettünk be”. Szlovénia főleg magyarlakta részén kirándultunk, az első állomás a lendvai vár volt, ahol egy nagyon csodálatos lepkegyűjteményt nézhettünk meg, majd pedig egy magával ragadó Chagall kiállítást. Johanna néha elfáradt, s olykor lepihent, egy igazi Chagall-angyalt hűen ábrázolva, a kispuffokra.

Hetek óta nagy születésnapi lázban égünk, s számolunk vissza minden este, minden reggel.

Az úgy kezdődött, hogy az egyik nagy bevásárlóközpont aulájában egy azóta sem ismerek magamra érzés következtében egy játékautomatába 100 ft-ot dobtunk abban a reményben, hogy a gépkar mozgatásával egy bájos Elza hercegnőt halászhatunk ki.

Tegnap testvéreinknél, egy nagyon kedves családnál jártunk, ahol a kicsi lánykának, Katának a születésnapját ünnepeltük közösen. Volt nagy izgalom, lufi, torta, meglepetés, áldás. Johanna, aki napok óta várja, már csak 9-et kell aludni, hogy végre elkövetkezzen az ő nagy ünnepe, furcsállta, hogy másnak (családon kívül) is van születésnapja. Egy újszülöttnek minden új. 

A képen egy 3 éves kislány, egy majdnem 4 éves nagylány (idéztem) látható. Anyukájuk pedig 34 illetve 43 évesek. Szép az élet.

Egymás mellé szerkesztve e két fotót, leültünk, s néztük, hosszasan. Azon gondolkodtunk Nándival, csendben, magunkban, melyik a szebb? Ki ne vágná rá azonnal, az első. Pedig egyikőnknek sem ilyen egyértelmű. Nándi azt mondta, az elsőn a szépségtől sugárzom, a másodikon az élettől. Én azt mondtam, az első Nándit szerettem meg, de most már a másodikat szeretem, ő az igazi. Fiatalságból középkorú felnőtt, de örök fiatal, sötét hajból világos, tiszta, sebhelymentes arcból ráncos, mégis sima arc, éles látásból szemüveg s még élesebb látás, külső szépségből inkább belső.

Nincs rá szó, mert ügyetlenek a szavak annak kifejezésére, milyen lélekápoló, szeretetteljes, csodálatos, megnyugtató, felemelő..., egyszerűen autentikusan leírhatatlan érzés, amikor a legkedvesebb angyali kislányhangon megszólalnak a lenti sorok. Nézi minden rezdülésemet, áhítattal imádkozik, de a hunyorgásból fel-felpislant, majd simogató, lágy hangjával édes kis ajkán elevenné lesznek Zelk Zoltán gondolatai:

Reggel óta tanakodtam,
Mit mondhatnék teneked.
Olyan szépet gondoltam ki,
elmondani nem lehet!