ünnep

 “Másnap visszajött a kis herceg.

– Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

1999 tavaszán házasodtunk össze. Felejthetetlenül felemelő élmény mind a mai napig. Minden nagyon egyszerűen történt cicoma, felhajtás nélkül, diszkrét eleganciában. 

Nászutat nem terveztünk, nem volt „kedvünk”, „tehetségünk”. Ilyenkor, az esküvőszervezés idején kérdezgetik sokan, milyen lesz a ruhád? A csokrod? A meghívó? Hova mentek nászútra? … stb. 

Hármasban töltöttük az év utolsó napját. Régebb óta fiatal fiaink saját köreikben búcsúztatták az óévet. Mi itthon hálát adtunk, társasoztunk, játszottunk, filmet néztünk, közösen főztünk. Olyan édesen tüsténkedett (ma is) a legkisebbünk. Ő terített, és éjfélig fennmaradhatott. Ez igazán nagylányos dolog! Együtt énekeltük a Himnuszt, kocintottunk. Reggel pedig hálát adhattunk, hogy ezt is megérhettük: 2023 első reggelét. Nem kezdődhet másként az év, csakis az Úr jelenlétében - úrvacsorával, áldással. Vele, Benne elrejtve jó útnak indulni.

"Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe\’ járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam. 

"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.

Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

A magyar köztudatban az alábbi mondatok sokáig mint hiteles, a vértanúk által kivégzésükkor valóban elmondott szavak éltek. A valóság az, hogy e mondatok később, stílusuk alapján a 19. század vége körül, ismeretlen szerző által elképzelt mondatok.

A kivégzés napjáról számtalan, sok esetben a szemtanúk által lejegyzett feljegyzés és visszaemlékezés maradt fenn, azonban ezek egyike sem említi e mondatokat, szerintük a vértanúk némán mentek hóhéraik elé.

22 év 22 képben - 22. házassági évforduló. Mennyi, de mennyi minden történt, és mégis mintha 22 pillanat lett volna.

Öröm és bánat, megannyi ajándék és veszteség, magasság és mélység, édes és keserű - megéltük valamennyit.

Sokat tanultunk egymásról és egymástól. Változtunk: kívül és belül. Sokasodtunk. Nevettünk és sírtunk. Fejlődtünk. Öregedtünk, ráncosodtunk, de nem szeretnénk már zsenge korúak lenni.

Mindez ajándék, minden kegyelem.

"Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben." (Zsolt.118,23)

Szeretném még itt az elején leszögezni: ez a cikk azoknak íratott, akik szeretnék helyesen írni az ünnepeink nevét, az üdvözletet egymásnak, azoknak, akik már megkavarodtak a sokféle  írásmódban, amelyet hirdetőkön, plakátokon, közösségi oldalakon ...stb. láthatunk, de szeretnék tudni, melyik forma a helyes.

Nem, kifejezetten nem úgy élek, hogy a hibát, helyesírási hibát keresem a másik beszédében, írásában, csupán feltűnik, mint egy jó asztalosnak a ferde szög. 

NAGYCSÜTÖRTÖK. Vacsora. Páska. Kovásztalan kenyér. Lábmosás. Szabadulás. Gecsemáné. MEGRENDÜLÉS. 

A korábbi évek gyakorlata szerint nagycsütörtökön páskavacsorát tartunk a gyülekezetben/ a családban - felidézve a korabeli szokásokat. Van erre egy kialakított liturgia (l. lenn csatolva).