ünnep

Kisgyerekkorom óta ismerem ezt a verset, s már akkoriban nagyon megérintett. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy óvodás korom óta belém égtek e versnek a sorai, mindig "otthonérzést" váltottak ki belőlem. Aztán hallottam minden évben rádióban, anyák napján, itt-ott.

Az évek múltával azt vágytam, hogy nemes egyszerűségével, de minden sorát átélve, megélve legyen, akinek elmondhassam. A kegyelmes Úr mindig nagyobbat ad, mint amit el merünk gondolni: ma már három csodás ajándéknak dúdolhatom. A gyerekek, mégha megnőnek is, szeretik, ha ilyeneket dúdolunk nekik.

Amikor valamilyen ünnepre, eseményre készülünk, megszaporodnak a teendők, besűrűsödik az élet. Megfigyeltem, hogy többféle az emberek hozzáállása a terhelt időszakokhoz. Vannak, akik nagyon várják az adott eseményt, vannak, akiknek teher, mert venni kell valamit, sokat kell készülni, s itt a kell-en van a hangsúly, s bombatámadásként élik meg a vendégek hirtelen rájuk zúduló árját. Most mégis azon gondolkodtam, hogy mindenki nagyon elfoglalt, leterhelt, mindig, de az ünnepek ünnepe közeledtével még inkább felszaporodtak a tennvialók.

Szeretek énekelni, kézműveskedni, otthonná alakítani a lakást. Aztán van, amit nem annyira szeretek, de el kell végezni: ilyen a falelevelek összesöprése, a felmosás, a vasalás stb., de nincs mese, meg kell csinálni. S aztán van ugye a vasárnapi istentisztelet, a női kör, a hitéletünkhöz tartozó szolgálat, a látogatások, a találkozások, közös játékok, beszélgetések. Természetesen ez mind a család, a munka mellett. Ez mind idő.

Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

Tegnap egy óriási csodában lehetett részünk. Egy 308 főt számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórust, kitűnő karnagyokat, szólistákat, kamarakórust és orgonistákat felvonultató koncertet hallgathattunk a MüPában, ahol Bálint fiunk a válogatott vegyes karban énekelt. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekelt a kórussal, így 1800 ember énekelte a Zengő Igét.

Nagy tisztelettel, szeretettel s mindenek előtt Isten iránti mérhetetlen hálával köszöntöm Dr. Szabó Ildikó igazgatóasszonyt, Hörcsök Imre egykori igazgató urat, az Igazgatóság minden tagját egyen egyenként, az összes pedagógust, nevelőt, a titkárság valamennyi dolgozóját és nem utolsósorban, a diákságot!

„A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt ember, mint aki megkapta a Szentlélek Istentől a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről. A döntés magába foglalja a bűnbánat, a megtérés Lélek által munkált eseményét és a bűnbocsánat evangéliumának meghallását. E döntés kifejezésével a hívő betagolódik Krisztus testébe, szolgáló közösségébe.” (reformatus.hu)

Csanád fiunk konfirmációs igéje:

Ma még csinosítgattuk a templomkertet, felvirágoztuk a templomot a konfirmandusokkal, utána pedig tartottunk még egy utolsó próbát. Az énekpróbához magam is betértem Johannával karöltve, s kislányunk, mintha egész héten ezt gyakoroltuk volna vele, bepattant a sorba, s halandzsázva ismételte a vizsgakérdéseket.

Nem lehet elég korán kezdeni.

 Az ÚR ajándéka a gyermek...humoruk is Tőle van, hiszem; fiaim kreatív ajándéka és Johannám "sosin" (rózsaszín) virágai.

"Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét; a napokat te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!

Hatalmad Istenem, mindent fölér, szavadra engednek tenger és szél, leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok!