Dönts még ma!

Szeretek énekelni, kézműveskedni, otthonná alakítani a lakást. Aztán van, amit nem annyira szeretek, de el kell végezni: ilyen a falelevelek összesöprése, a felmosás, a vasalás stb., de nincs mese, meg kell csinálni. S aztán van ugye a vasárnapi istentisztelet, a női kör, a hitéletünkhöz tartozó szolgálat, a látogatások, a találkozások, közös játékok, beszélgetések. Természetesen ez mind a család, a munka mellett. Ez mind idő. A másikat megismerni, életének részesévé válni, sok-sok idő, odafigyelés, önmegtartóztatás. Mert van, amit örömmel végzek, van, amire nevelnem kell magam, mert tudom, hogy hosszú távon ez a gyümölcsöző.

Látom, hallom, tapasztalom: „de sok idejük van…” – tudniillik pl. énekelni (bármi, ami neked kedves, behelyettesíthető). „De sok idejük van, ennyit tudnak templomba járni, s ehhez kapcsolódó feladatokat vállalni, emberekkel találkozni…” – tudniillik templomot takarítani, bibliaórára járni. "De sok idejük van!" - tudniillik a gyermekeikkel játszani, beszélgetni, filmet nézni.

Nem, a helyzet az, hogy mindenki, aki ezeken az alkalmakon részt vesz, időt szán a munka utáni éneklésre, ugyanannyi dolga van, de hozott egy döntést, neki az fontos: az Isten ügye a gyakorlatban is - mert Isten országa nem beszédben áll -, és az emberekkel való kapcsolat. Prioritást élvez a gyermekekkel töltött minőségi idő, a másokkal való találkozás, beszélgetés, első helyen áll a szolgálat. Semmivel nem könnyebb annak, aki így dönt, de sokkal szebb. Aki időt szán ezekre a sokak által feleslegesnek ítélt dolgokra, mer szakítani azzal a téves rögeszmével, hogy akkor vagyunk fontosak, jó munkaerők, ha a munka oltárán áldozunk erőnkön felül is, s pénzünk is csak akkor lesz, ha mindig a munka, a munka, a munka …Tévedés.

Kifogás, elfoglaltság mindig lesz. Ezekre nem lehet barátságot, családot, bármilyen kapcsolatot építeni. Mi szükséges? Idő, döntés, önmegtartóztatás, alkalmazkodás.

Ha a lakást felöltöztetjük, otthon lesz belőle.
Ha a munkahelyen a kötelező feladatok mellett/után énekelünk, beszélgetünk második otthonunkká válik, élhető, jó illatú légkör vesz körül. Micsoda gazdagság! Hisz így is, úgyis ott kell lenni 8 órát. Nem jobb békében, jó hangulatban?
Ha időt szakítunk bimbózó vagy érett baráti kapcsolatokra, akár személyesen, telefonon, email-en, megtartatnak, megerősödnek. Ha hígulnak a találkozások, kopik a beszéd, nem válaszolunk levelekre (!), csak idő kérdése, lazul, majd széthullik.
Ha beszélgetünk, időt szánunk a másikra, akkor a férfiből, a nőből, a gyerekből család lesz. A sok férfiből, a sok nőből, a sok gyerekből: nagycsalád.

Döntsd el, van-e időd látogatásra egy egész délután /esetleg egész nap(!) / ? Van-e időd énekelni, társasozni, számodra esetleg felesleges dolgot végezni a másik kedvéért?

Ha nincs, akkor ne sírj, hogy van lakásod, de nincs otthonod.
Ha nincs, ne lepődj meg, hogy folyamatos stresszben, idegeskedésben töltöd a napod legnagyobb részét, a munkádban.
Ha nincs, ne lepődj meg, hogy társas magányban éltek egymás mellett, egy nő, egy férfi, egy vagy sok gyerek, a család pedig a küszöbön kívül marad, ünnepek, nagycsaládi találkozók pedig elmaradoznak.

Dönts még ma, válaszd a jobbik részt! „Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” (Józsué 24,15) Ki, mi a te életed alapja? Mi a hited alapja? Isten, sors, vak végzet, véletlen? Döntéseid sokkal jobban gyakorolnak hatást másokra (is), mint azt te gondolnád!

Félig üres vagy félig teli a poharad? Hogy döntesz?