nosztalgia

Amikor a kisfiad hirtelen 18 lesz

Tegnap hazahoztuk a kórházból, icipici baba volt. Aludtunk egyet, mert a szülésben , az éjszakázásban kicsit elfáradtunk, de nem gondoltuk volna, hogy újra március 8-ra ébredünk. Így szaladt el a 18 év, egy szempillantás alatt.

S mit álmodtunk e rövidnek tűnő idő alatt? Örömet, hálát, óvó atyai kézben lévő nehézségeket megoldásokkal, kegyelmet, hálát – az élő Istent! Kértünk szépet, s kaptunk. Nem kértünk bajokat, s javunkra fordíttatott. Ezen is, azon is az Úr neve dicsőült meg!

Akárhogy is, ez már történelem...

Bizonyítványokat kellett ma másolnom, s ilyen ősrégi leletekre bukkantam. Eszembe jutott egyik barátnőm, aki 8 évvel idősebb nálam (ez itt most lényeges) 10 évvel ezelőtti sóhaja, amikor azt mondta, majd lesz idő, hogy egy hangról, ízről az otthon melege, gyerekkori élmények, meghatározó pillanatok jutnak eszünkbe. Csak egy kiejtett szóról. Igen.

E két képre nézve az érettségi ideje, az egyetem kezdete elevenedett fel bennem, s ezekkel együtt minden. Annyi minden, hogy azt talán csak egy vaskos könyvbe férne bele.

Témakör: 

Gyöngyök

A minap, 6-7 év elteltével újra gyöngyöt fűztünk. Talán túlzásnak tűnik, ha azt mondom, felemelő érzés volt, pedig valóban: nosztalgiázni, s újakat készíteni.

Az immár 14 éves Csanád fiammal alkottunk, aki mindig szívesen kézműveskedett kisebb korában is, és Johannával. Édesapa kezét dicséri két babalánc. Na melyik? (Ld. a képen)

Bálint névnap novemberben

Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)

Reformáció 500.

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: »Az igaz ember pedig hitből fog élni.«” (Rm 1,16-17)

2017. október 31-én ünnepeltük a reformáció 500. évfordulóját. Nagy öröm, hála van a szívünkben sok mindenért, mindenért. A lutheri utat megjárva, sok mindent látva, megtapasztalva, különösen. Istené a dicsőség! Egyedül az Övé!

Nagykorúak lettünk

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.

Feliratkozás RSS - nosztalgia csatornájára