Akárhogy is, ez már történelem...

Bizonyítványokat kellett ma másolnom, s ilyen ősrégi leletekre bukkantam. Eszembe jutott egyik barátnőm, aki 8 évvel idősebb nálam (ez itt most lényeges) 10 évvel ezelőtti sóhaja, amikor azt mondta, majd lesz idő, hogy egy hangról, ízről az otthon melege, gyerekkori élmények, meghatározó pillanatok jutnak eszünkbe. Csak egy kiejtett szóról. Igen.

E két képre nézve az érettségi ideje, az egyetem kezdete elevenedett fel bennem, s ezekkel együtt minden. Annyi minden, hogy azt talán csak egy vaskos könyvbe férne bele.

Legyen elég annyi, hogy most nagy fiunk ennyi idős. Akárhonnan is nézzük: ez már történelem.

Ami most is ugyanaz: Isten óvó szeretete, jelenléte életünkben. Felemelő volt egy kicsit nosztalgiázni, visszaemlékezni az eddigi útra, amelyen vezetett az Úr /,s hiszem, fog ezután is./. (5.Mózes 8,2)