bűnbocsánat

Mai adventi elcsendesedésünkre két verset hoztam. A megtérésről. Az apai útmutatás érett gyümölcséről. Mind a két vers szép bizonyság. Nem kívánnak különösebb magyarázatot.

A Lélek munkája mind a két vers, hiszen - bár két különböző korból valók - egy az érzelem, egy a bizonyság, egy az út, az EGYETLEN.

Líra két külön korszakból, de a lélek dallama, fájdalma, bűnbánata, majd megtérése ugyanaz. Elkészíttetett: Elvégeztett.

Tanévzáró volt ma a fiainknak. Az első s az utolsó tanév, amikor egy időpontban egy helyre kellett mennünk. Jó volt végignézni a türelmes diákságon, szülőkön, a gyülekezeten. Hallottunk sok elismerő szót, hálát, és okleveleket, díjakat adtak át. Johanna nagyon élvezte a várakozást, hercegnőset játszott, anyukák táskáit vizsgálgatta: a legcsillogósabbak nyertek; feltalálta magát, s amikor a felszólítottak között ismerős nevet hallott felkapta a fejét, és némán tapsolt.

Három verset ígértem mára. Egy megrendítő vallomással zárom, s kívánok e költeménnyel is tartalmas lelki utazást. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, Istenem, Istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.

Három vers zakatol bennem, ezeket szeretném ma megosztani veletek. Ez a három vers bármelyikünk életének "modellje" lehetne: a lázadás, a megértés, a bűnvallás, a megtérés, a rácsodálkozás, a szabadság, a hála, a dicséret, a köszönöm íve.

Babits verse legyen az első. 18 éves koromban olvastam először, a szívemig ért, és jelentős szerepe volt életemben, átformálódásom expozíciójának része. Délután, este még jelentkezem a másik két ígért verssel!

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett.

A bizonyságtételt nem én írtam, de minden sorával egyetértek, ezt vallom, így gondolom. S bár a döntés bennem már jó pár éve megszületett, de mindig jó továbbadni, újragondolni:

"Megláttam, döntöttem, a küszöböt átléptem.
A kocka elvetve, a lépés meglépve, vallomás
kimondva, ígéret megpecsételve:
Jézus Krisztus követője lettem!
Múltam nem vádol, jelenem biztos,
jövőm reménységtől teljes.

"Ujjongj, meddő, aki nem szültél, vígan ujjongj! Örvendj, aki nem vajúdtál, mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak! - mondja az ÚR.

Széles helyet keress sátradnak, feszítsd ki sátorponyváidat teljes szélességükben! Húzd meg köteleidet, erősen verd le cövekeidet!

Mert jobbra is, balra is terjeszkedni fogsz, utódaid a népek örökébe lépnek, és elpusztított városokat telepítenek be.

Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé.

Tegnap egy olyan filmet néztünk, amire kamaszfiaink (mert ugye tudjuk, hogy a kamaszoknak más az ízlésük, mint szüleiknek) is azt mondták: „megérte, nagyon tetszik.” Jó szívvel ajánlom mindenkinek! (A lenti linken meg tudjátok nézni.)

Érettségi után közös albérletbe költöztek, s tanulmányaikat megkezdték az egyetemen. Matt, az idősebbik, tanulmányai mellett munkába állt, határozott értékrend szerint élte életét, konkrét elképzelése volt a jövőről.

Öccse, Jack eleinte szorgalmasan látogatta az előadásokat, azonban sajnos szépen-lassan rossz társaságba keveredett: először csak aprónak tűnő kihágásai voltak, mígnem egy nap egy bűncselekménybe keveredett. Sebesen, sérülten, véres ruhában érkezett haza, s Mattnak csak annyit tudott mondani lihegve, hogy nagy bajban vagyok, mert követ a rendőrség.