dicséret

Arra hívok mindenkit, hogy szóljunk jót, reménykeltő szavakat, és bátorítsunk másokat! 

Biztos ismertek olyan embereket, akinek minden megoldásra van egy problémájuk, s olyanokat is, akiknek minden problémára van egy megoldásuk.

„Az élet egy áldás, ha így akarjuk látni, s átok, ha nem tudjuk meglátni minden pillanat ajándékát.” (Robert Lawson)

Mi a titok? Hiszem, a megfelelő nézőpont, hogy milyen dal megy a fejünkben, valamint hogy melyik dallamot erősítjük fel.

Napról napra tanulhatunk valamit, épülhetünk egymás által, növekedhetünk a jóban.

Még álmodozó kisgyermek voltam, aki szerető férjre és sok gyermekre vágyott. Már kisgyermekkoromban is sokat imádkoztam, de akkor még csak az általam elgondolt Istenhez. Csak később ismertem meg Őt.

Tanévzáró volt ma a fiainknak. Az első s az utolsó tanév, amikor egy időpontban egy helyre kellett mennünk. Jó volt végignézni a türelmes diákságon, szülőkön, a gyülekezeten. Hallottunk sok elismerő szót, hálát, és okleveleket, díjakat adtak át. Johanna nagyon élvezte a várakozást, hercegnőset játszott, anyukák táskáit vizsgálgatta: a legcsillogósabbak nyertek; feltalálta magát, s amikor a felszólítottak között ismerős nevet hallott felkapta a fejét, és némán tapsolt.

Tegnap este több mint 10 000 keresztény ember gyűlt össze a Papp László Arénában, hogy közösen áldja, dicsérje az Urat: Csíktól Atlantáig, széles e világból.

"Ha a gyerekek kritizálva élnek,
Megtanulnak megbélyegezettnek lenni.

Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.

Ha a gyerekek kicsúfolva élnek,
Megtanulnak szégyenlősnek lenni.

Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.

Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesnek lenni.

Az öt szeretetnyelv (Five Love Languages) egy pár- és pszichoterápiai fogalom, amelyet Gary Chapman amerikai író, párkapcsolati szakértő, házassági tanácsadó alkotott meg 1992-ben.

Micsoda ígéret, csodálatos! "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25,23)

"Mit kívánok az új év küszöbén?
- Ha a kevesen hű lehetek én
dicső Uramhoz, az nekem elég.
Magasztalom hát s áldom a Nevét." (Füle Lajos: Mit kívánok?)

Talán nem szokványos a beköszönő kép, lehet, hogy soraim sem.

Férjem hivatásából fakadóan talán kicsit többször találkozom a halállal, mint mások. Sok összetört szívű, bűntudattal teli emberrel találkoztam, akik már nem tudták elmondani szerettüknek, amit szerettek volna, mert amikor elmondhatták volna, valaki a két fél közül konok vagy gyáva volt, vagy egyszerűen csak várták a „jobb időt”, de egyszer csak nem volt földi holnap.

Bálint fiunk felnőtté avatására e héten szombaton került sor igen méltó ünnep keretében, amelyet egy csodálatos, fergeteges táncprodukció követett. A gyerekek nagyon sokat és lelkesen készültek erre az alkalomra, érdemes a galéria képeire is kattintani! (Lenn)

Mind a diákok képviselője, mind az igazgatónő nagyon eredeti, ötletes beszéddel köszöntötte a végző diákokat és hozzátartozóikat. A 11. évfolyamosok búcsúműsora egyszerűen lenyűgöző volt, amire a 12. évfolyamos diákok egy nagyszerű, szellemes énekprodukcióval feleltek.

A cserepes virágok közül különösen nagy kedvencem az orchidea, a törperózsa, a színes kála, de folytathatnám a kertbéli muskátlival, vinkával. Felsorolnom is nehéz lenne, hisz mindegyik gyönyörűen pompázik a maga idejében, ha megkapja a szükséges tápanyagot, fényt, szereti a helyét. Mert mindegyiknek más az igénye: az egyik sok fényt igényel, míg a másik kevesebbet, az egyiknek speciális, a másiknak savas, a harmadiknak sima fekete földre van szüksége.