MÉGIS

Voltál már úgy, hogy jobbról is balról is, keresztül-kasul pofonok és gyomrosok érnek, övön alul és mindenfelől, és "tenger tombol, zúg, sűvít a szél?"
Ilyenkor az egyik kedvenc történetem főhőse, József jut eszembe.

Vannak időszakok, amikor olykor kicsit nehezebb, összecsapnak a hullámok a fejünk felett, vagy egyszerűen fájnak dolgok - vagy azért, mert fáj valakinek a viselkedése, érzéketlensége, vagy visszaéltek a bizalmunkkal... bármi.
Voltak mostanában ilyen napjaim.

És Isten azt mondta nekem: Ne búsulj! Tudok minden ügyedről - az örömekről, a nehezekről, én intézem! Te csak bízz bennem! EL FOG MÚLNI! Az én igém és ígéreteim pedig állandók, és meg nem változnak.
Törődj inkább ma is azzal, hogy kinek miként lehetsz áldássá!

Az tud változni, aki igazán akar változni. És tudd: a vágy még nem cél, tehát hagyd abba az ábrándozást, indulj el! Változtass, hogy változz!
Adj bele száz százalékot!

Egy kis segítség – a teljesség igénye nélkül – a változáshoz: amire van ráhatásom, és amire nincs. Mit tehetek?

 1. Amin tudok változtatni, tehát lehetőségként kezelem, megoldási szemlélettel állok hozzá:

Virul. A felülről táplálkozó, a vertikális kapcsolatban élő.

Nem azt jelenti, hogy nincs nehézsége, vagy baj a háza táján, hanem: egyszerűen virul, mert oka van rá.

A nehéz és örömteli napok jönnek-mennek, szűkölködhetünk vagy bővölködhetünk, de a körülményeink ellenére MÉGIS virulhatunk.

A kép forrása: internet

 Tél, hideg, száraz levelek, mégis kivirágzott - a házunk előtt. Fehér hunyor.
A másik: hagyma elfeledve, szárazon, besárgulva, MÉGIS kihajtott, és meseszépen virágzik.

Lehet, hogy ma száraz és esélytelennek tűnik, hogy ott valaha élet lesz, hiszem azonban, hogy lehet a "romból" MÉGIS-egésszé lenni.
Nekünk is, valamennyiünknek.

Ne a hullámokra nézz, hanem felfelé dioptriás, széles horizontú szemüveggel - láss!

És ez így igaz életünkre is:
"Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul. (Szabó Magda)

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam.