Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2020. dec. 16. 17:52
Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!
Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)
Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2020. már. 20. 18:45
Tegnapi bejegyzésembe azt írtam: "...az emberiségnek térdre kell rogynia, s meg kell tanulnia, nem tudhat s nem irányíthat mindent, meg kell értenünk valamennyiünknek, hogy Isten az Isten..." Isten útai mások, mint az ember gondolatai. Ennyire gyors üzenetre nem is számítottam.
Ma, amikor felébredtem, ez az őszinte , megrendítő bizonyságtétel fogadott az oldalamon. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Könnyek, amelyek a szomorúság könnyei, s könnyek, amelyek az öröm könnyei, mert Istenhez megtért egy elveszett.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. júl. 21. 19:26
"1Ha engedelmesen hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az ÚR.
2Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérni fognak téged, ha hallgatsz az ÚRnak, a te Istenednek szavára
3Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.
4Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése és állataid ivadéka, teheneid ellése és nyájaid szaporulata.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. júl. 01. 20:45
Vegyük egy szoknyámat kiindulási alapként! Van, akinek tetszik, van, akinek nem. Van, aki szerint lehetne színesebb, mások szerint jobban nézne ki rövidebben, megint mások szerint az igazi öltözet az a fazon, amit a dédszüleink is hordtak. Ez mind egy-egy vélemény. Drága, áldott életű nagymamám szerint például mindig a gimnáziumi egyenruhámat kellett volna magamra öltenem, ha elegáns helyre mentünk, mert az a legszebb.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. máj. 14. 08:39
"Ha az ember a mindent rosszalló Isten hitében él, megtanulja az ítélkezést. Ha az ember a minden ellen küzdő Isten hitében él, megtanulja a harcot. Ha az ember a mindent büntető Isten hitében él, megtanulja a rettegést. Ha az ember a mindig fejcsóváló Isten hitében él, megtanulja az önsajnálatot. Ha az ember a mindig hibáztató Isten hitében él, megtanulja a szégyent.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. már. 09. 00:39
Tegnap hazahoztuk a kórházból, icipici baba volt. Aludtunk egyet, mert a szülésben , az éjszakázásban kicsit elfáradtunk, de nem gondoltuk volna, hogy újra március 8-ra ébredünk. Így szaladt el a 18 év, egy szempillantás alatt.
S mit álmodtunk e rövidnek tűnő idő alatt? Örömet, hálát, óvó atyai kézben lévő nehézségeket megoldásokkal, kegyelmet, hálát – az élő Istent! Kértünk szépet, s kaptunk. Nem kértünk bajokat, s javunkra fordíttatott. Ezen is, azon is az Úr neve dicsőült meg!
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. feb. 09. 14:47
Szörnyű ez a tragédia, önmagában borzalmas, s felfoghatatlan, hogy megtörténhet! Igen, egy pillanat. Egy óvatlan pillanat, és mindent átrendez, ami addig fontos volt, elillan, s a valóban lényegesre helyeződik a hangsúly.
Amióta hallottam, hatása alatt vagyok az eseményeknek, mert érző ember vagyok, és édesanya. S van most egy család, ahol összeomlott minden, reményvesztettek a szívek. S van egy másik is, ahol szintén.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. feb. 03. 21:33
Kívül hideg tél van, belül pedig tavasz, örök tavasz. Az orchideáimat mind 3 éve, a 40. születésnapomra kaptam, mintha a köszöntőim összebeszéltek volna. S azóta folyamatosan virágba borulnak, akár tél van, akár nyár. Nemcsak a nappali, hanem lelkünk virágai is ezek.
"Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda; Amit a kikelet És a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli, A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. feb. 02. 18:39
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra.” (Habakuk 2,1)
Habakuk nevét sokan ismerhetjük a rajzfilmek egyik koronázatlan királyából, Micimackóból, ugyanis Malacka sokat emlegeti ’szent Habakuk’-ot, de hallhatjuk a hétköznapi életben töltelékszóként, amikor rácsodálkozunk valamire. Valószínűleg érdekes hangzása miatt lett ilyen szerepe a nyelvhasználatban.
Pedig valójában egy viszonylag rövid, de nagyon tartalmas, bátorító ószövetségi könyv, szerzője maga a próféta: Habakuk.