Válság 9. - karantén 5. nap: Isten a szabadító!

Tegnapi bejegyzésembe azt írtam: "...az emberiségnek térdre kell rogynia, s meg kell tanulnia, nem tudhat s nem irányíthat mindent, meg kell értenünk valamennyiünknek, hogy Isten az Isten..." Isten útai mások, mint az ember gondolatai. Ennyire gyors üzenetre nem is számítottam. 

Ma, amikor felébredtem, ez az őszinte , megrendítő bizonyságtétel fogadott az oldalamon. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Könnyek, amelyek a szomorúság könnyei, s könnyek, amelyek az öröm könnyei, mert Istenhez megtért egy elveszett.

Az ínség, a nyomorúság is a javunkra lehet.

Egy olasz orvos vallomása: “Most két hete, én és kollégáim még ateisták voltunk.
Ez volt a normális hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet mert templomba jártak.
Ami viszont most történik körülöttem, annak soha, a legsötétebb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha részese leszek. Ez a szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán százával… és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók. El kell döntenünk hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.

Kilenc napja azonban, egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve. Mikor azonban időnk engedte, leültünk és hallgattuk őt.
Egy idő után be kellett ismernünk, hogy mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen haltak meg. Ki voltunk merülve, két társunk szintén meghalt és a többiek is alig álltak a lábukon.

Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre. Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kértük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.
Az utóbbi három hét alatt 120 halottunk volt, de mikor ez a 75 éves pásztor meghalt, mindannyian kikészültünk. Amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. Ő elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük.
Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön. Szeretnék segíteni másoknak az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez térhettem, miközben körbevett az embertársaim szenvedése, halála.”(Via Gianni Giardinelli via Julian Urba) /Forrás: internet/

(Fontos megjegyzés: valamiért, s nem valami ellenében hangzik el a bizonyság. Sok orvos és tudós ember kiválóan össze tudja egyeztetni Istent és a tudományt, kifejezetten az Ő ajándékának tekintik. E fenti bizonyság ennek az olasz orvosnak a személyes vallomása, az ő megtapasztalása, korábbi meggyőződése.)

Isten könyörülő szabadító Isten. Hiszem, annyit és azt - legyen az öröm vagy kín - adja meg nekünk, amivel közelebb maradunk vagy kerülünk hozzá, mert a cél, hogy Őt megismerhessük. A legnagyobb boldogság pedig az üdvösség öröme.

Ma az 5. zsoltárt olvastuk, énekeltük. Dolgoztunk, tanultunk, mint valamennyien homesuliban és homeoffice-ban, majd Johannával pedig igekártyát készítettünk, természetesen az 5. zsoltár igéiből. Szerette volna névre szólóan kiosztani az ebédhez, nagy örömet szerzett vele.

Sok kényszerű változás lépett egy csapásra az életünkbe, és a sok kényelmetlenéségen, bajon túl, megannyi öröm is érkezhet, ha észrevesszük!

Gyógyulást kívánok a betegeknek és kitartást valamennyiünknek! Kérjük továbbra is  együtt Istent, irgalmazzon, s láthassuk meg mindenben az Ő nagyságát!

2Figyelj beszédemre, URam, vedd észre sóhajtozásomat! 3Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 4Hallgasd meg szavamat reggel, URam, reggel eléd készülök, és várlak.

5Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz. 6Nem állhatnak meg szemed előtt a dicsekvők, gyűlölsz minden gonosztevőt. 7Elpusztítod a hazudozókat; a vérszomjas és álnok embert utálja az ÚR. 8De én bemehetek házadba, mert te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek téged.

9Vezess, URam, igazságodban, mert ellenségeim vannak, egyengesd előttem az utat! 10Mert nem jön ki szájukon őszinte szó, belül romlottak, nyitott sír a torkuk, sima a nyelvük. 11Derítsd ki vétküket, Istenem, bukjanak bele fondorlataikba! Taszítsd el őket sok vétkük miatt, mert ellened lázadtak!

12Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. 13Mert te, URam, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.