advent

"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.

Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

Mai adventi elcsendesédünkre a Szererethimnusz egy parafrázisát hoztam.

Ha a házamat hímzésekkel, foltmunkákkal díszítem is fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

A mai adventi elcsendesedéshez egy verset hoztam. A kegyelemről.

"Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

A mai adventi elcsendesedésre egy csodálatos igehirdetést ajánlok a Lélek gyümölcséről. Az igehirdető: Cseri Kálmán.

Az igehirdetés az alábbi linken hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=-VhdV0Sb6VA

Nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, mert megérint, épít, újragondolásra késztet, majd cselekvésre.

Áldás, békesség!

A kép forrása: internet

Adventi elcsendesedésre ma a negyedik gyertya meggyújtását hoztam.

A pandémia miatt nem tudtunk most közösen, a gyülekezetünkben meggyújtani az adventi gyertyákat. A technika segítségével újraterveztünk.

Szokásunkhoz híven a templomi alkalom után az otthonunkban is gyertyát gyújtunk az adventi vasárnapokon. Természetesen nemcsak gyertyát gyújtunk, hanem közösen énekelünk, igét olvasunk, imádkozunk. Nálunk így szokás, és minden évben nagyon várjuk.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep az imádságé!

Ha az ima szokásunkká válik, akkor a csoda, a rácsodálkozás életstílusunkká, az áldás hétköznapjaink főszereplőjévé. Áldásban élhetünk.A kiborulás, a bajorientált látás helyett sokkal gyümölcsözőbb a leborulás, az imádság ereje.

Az imában az a jó, hogy az ember kezéből Istenébe kerül minden dilemmánk, örömünk, nehézségünk, s tudhatjuk, Ő a legjobb tanácsos, irányító, gondviselő.

Mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a szereteté.

„Az Újszövetség nyelvén szeretni azt jelenti: azt teszem a másikkal, ami neki jó. Nem mindig az a jó, hogy simogatom. Néha az a jó, hogy keményen megfogom, és visszarántom valami veszedelem elől.” (Cseri Kálmán) 

Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

A mai adventi elcsendesedésünkre Isten ígéreteiből hoztam egy szeletet. 

Vizsgáljuk meg szívünket, majd tegyük fel a kérdést: Hisszük valóban, amit hiszünk? Vagy csak egy szép idézet?  Hisszük Isten ránk (is) vonatkozó ígéreteit örömben, bánatban, felhők felett és a "padlón" is? Egyaránt? De úgy tényleg: komolyan.

Hány kiló pesszimizmustól, mennyi aggodalmaskodástól, félelemtől szabadulnál meg, ha Isten Rád vonatkozó ígéreteit nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, teljesen hinnéd? Teljesen. Valóságosan.

Adventi elcsendesedésünkben figyeljünk ma arra, hogy mire van ráhatásunk, és mire nincs. Egyáltalán nincs. És mire van? S hogy a kettőt ne keverjük össze!

Tapasztalom, hogy sokszor aggódunk olyan dolgokon, amelyekre egyáltalán nincs ráhatásunk. Ha megtanuljuk megkülönböztetni azt, ami rajtam múlik és azt, ami nem, sok energiánk szabadulhat fel. Talán nem is gondolnánk. Te mennyivel lennél "könnyebb"? Gondolkodjunk ma ezen: előre, felefelé tekintve, reménységgel, imádságos lélekkel!