ige

 A boldogság egy állapot. Az, hogy van Valaki, aki úgy szeretett engem, hogy életét adta, és gyermekévé fogadott, halálának váltsága árán az Övé lehetek, örökké – ennél nagyobb boldogság nem létezik – már itt e földön lenn. És ha Ő szeret, akkor mindig szeret. Ő és az Ő szeretete nem változik. Ha hozzá tértünk, akkor mennyei lakosokká is lettünk egyben, ami elvehetetlen, ennélfogva a boldogélet stabil, konstans, állandó; boldog a megtért ember mindig – körülményei ellenére. Állapota a boldogság. Állapothatározó.

 „…ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón.7,13b-14)

A mai bibliai igeszakasz megállított. Annyira aktuálisnak érzem, a kirendelt részből hangosan villogtak, kiszóltak a fent idézett sorok.
Megálltam, elgondolkodtam, kérdések vetődtek fel bennem: mit vizsgáljunk meg magunkban, hogyan értelmezzük mindezt? Az alábbi gondolatok jöttek elém:

Ma, október 31-én este 21.20-kor a Dunán! Nézzük együtt! Hiszem, hogy jót tesz valamennyiünk hitének, lelkének. Az én lelkemnek különösen kedves a téma, izgatott várakozással vagyok! Újra és újra nagyon szívesen nézem.

Ha valaki lemaradna, itt újra megnézhető: https://demarcantora.blogspot.com/p/katharina-luther-2017-teljes-film.html

Kedves nekem  a kis csavar sztorija. Egy történet arról, hogy van, aki alulértékeli magát, van, aki mindig többnek akar látszani, de csak és kizárólag ott lehetsz a helyeden, abban teljesedhetsz ki 100%-an, ahova Isten téged elgondolt, ahova tervezett. Ha kiscsavarnak, akkor ne rekedj meg a gombostű szintjén, ugyanakkor ne akarj acélhuzal lenni, ha nagy 100-as szögnek teremttettél, akkor viszont ne hidd el, hogy gombostű vagy. S tudd azt, hogy gombostűk nélkül nem működik jól a világ. Hogy varrnának a szabók?

Nagy igazság, hogy az igazi istentisztelet a templomkaput elhagyva kezdődik, s ne legyen kétségünk, hogy a gonosz mindent megtesz, hogy értéktelennek érezzük magunkat, bűntudatba sodorjon, s elérzékenykedjük a történéseket, vagy még rosszabb, a feltételezéseket.

Mert a bűntudat, az értéktelenség érzése, az érzékenykedés fókuszában a jó palástjába burkolt önérzetesség, egó áll, aki dominál.

Helyette sokkal inkább a helyes bűnbánattal, az értékes vagyok érzéssel és az érzékenységgel van dolgunk.

Jézus mondja:

„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.

Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.

Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha az én igémet megtartották, a tieteket is meg fogják tartani.

A boldogság nem szerzés, mértékegysége nem a forint, nem az euro.
A boldogsághoz nem kell indok, belülről fakad.
A boldogság egy állapot, döntés kérdése.
A boldogság egy döntés, lényeglátás kell hozzá.
A lényeglátáshoz jó szemüveg, az áldott, a felfelé „dioptriás”, tiszta.
A jó szemüveg felvételéhez felismerés, hogy valami hiányzik, ott benn, a legmélyén.
Az űr felismeréséhez, mely mindannyiunkban ott van, őszinteség. Magunkhoz. Is.

Olyan, mintha tegnap mentem volna el szülési szabadságra, pedig éppen 4 éve immár.

2008 őszére vártuk harmadik gyermekünket, aki sajnálatos módon előbb, június végén, halva született. Kisfiú volt, nagyon picike: kedves arccal, keresztbe tett karokkal. Nem hiszem, hogy szenvedett, elaludhatott. A Sámuel nevet terveztük neki fogantatásától kezdve, ezért azóta is így hívjuk, ha róla beszélünk.

Elnémul minden vádolóm...A pünkösdre készülő bűnbánati istentiszteleten a fenti igét kaptam:"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak..." (Ézs.54,17) 

Olyan jó ezt újra és újra elolvasni, tudni, tudatosítani, hogy jóban-rosszban Isten oltalma alatt vagyunk, Tőle van a jó, s megóv a csapdáktól, az ellenségtől, ha hisszük, ha kérjük. S csodálatods tudni azt, hogy minden Tőle van, minden Rá mutat, s hogy a legrosszabbat is jóra fordítja, csak Ő képes erre.

Istentiszteleteken, összejöveteleken mások által írt, nyomtatott igekártyákat szoktunk kapni, mindig nagy örömmel tölt el. Olvassuk is naponta Isten hozzánk intézett üzenetét. Sok mindent el lehet mondani, de most a legfontosabbat: ez nem egy olvasmány, nem egy írás számomra, hanem Isten személyre szóló üzenete nekem. Pont nekem, az adott élethelyzetemben, az adott körülményeimben: a boldogságban, a némaságban, a viharban. Ezekből néhányat, amit a héten kaptam: