ige

Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre.

Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép.

És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett.

Nagy zaj, lárma, rohanás, délután fél 5, forgalom. Mindenki rohan, szalad, ideges, erőszakoskodik az utakon, semmi tolerancia, figyelmetlenség.

A fenti alaphangulatban sikerült úgy kikanyarodnom az egyik mellékutcából egy főútra, hogy egyszerre majdnem 2 oldalról is belém jöttek autóval. Nem mondanám, hogy hibátlan voltam az esetnél, de nem direkt hajtottam ki egy jármű elé, egyszerűen nem lehetett látni a parkoló autóktól a jobb oldalról érkező gépkocsit. Figyelmes volt, lassított, s még csak nem is mutogatott.

Biztonságra vágyik mindenki. Zárjuk a lakást, biztosításokat kötünk, óvintézkedéseket teszünk. Sokakban még ezek után is marad hiányérzet, félelem, izgalom.

Csanád fiaméknak volt egy lektoruk Kanadából, aki elmesélte nekik, hogy nagyon meglepődött, s egyelőre még nem tudta megszokni, hogy Magyarországon mindenki zárja a lakását. Náluk, otthon ugyanis senki nem zárja, nem is visznek el semmit, ha mégis megesik olykor, úgy tartják, így kellett lennie, neki nagyobb szüksége volt rá.

Mindenki szeret kapni, s ez így természetes. És milyen jó adni. S milyen jó adni úgy is, hogy az ember nem vár viszonzást. Egy folyamat ez az ember életében, mire kialakul:

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Apcsel.20,35b)

Ahogy szállnak az évek, egyre rövidebb a kívánságlistánk, s azok is inkább élményvágyakat tartalmaznak.

Figyelni, időt szakítani a másikra, szeretni, adni jó! A szerETET, a gyülÖLET! A Füle Lajos vers kapcsán e gondolatok, s ez a rövid tanmese jutott eszembe:

Kimondhatatlanul hálás a szívem azért, hogy a mi hatalmas Urunk, Mennyei Atyánk elküldte Fiát értünk, hogy lehetőségünk legyen Őt választani, s Általa megszabadulni az örök halál rabságából. Isten ajándékozó szeretetét éppen ezért nem lehet eléggé autentikusan szavakba önteni, mert ügyetlenek a szavak. Az Ő mérhetetlen szeretetének ünnepe karácsony, annak a SZERETETnek, aki lehajol hozzánk céltévesztett emberekhez, bátorít, biztat, értékesnek tart.

Az alábbi ige-, vers-, dalcsokorral kívánok mindannyiunknak áldott, békés Krisztus születése ünnepet!

Karácsony ünnepéről a lényeget. Érdemes a sorokon elgondolkodni, s amit lehet, ami tőlünk telik, ami rajtunk múlik, megcselekedni. Áldott készületet valamennyiünknek! (Az oldal alján egy szép énekre kattinthatsz!)

Az alábbi szöveg egy válogatás Cseri Kálmán Pasaréten 2005. december 11-én elhangzott, a "Hogyan ünnepeljük karácsonyt?" című prédikációjából.

Legutóbbi bejegyzésemet, történetesen a grincsfáról (http://blog.ritterida.hu/cikk/2017/12/uj-divat-a-grincs-de-nalam-nyerobb... ), igen sok látogató kereste meg az oldalamon. Sok megosztás, hozzászólás.

Újabb divatőrület: impozánsnak, mutatósnak tűnő lakásdísz, ami tudatosan szembemegy karácsony eredeti jelentésével, lényegével!

A grincsfa az idei évben kezdte fénykorát élni hazánkban. Számos háztartást díszít ez a mutatós, ám az ünnep fényét elhalványító dísz. Az eredtéről, jelentéséről kicsit bővebben:

Bálint fiunk felnőtté avatására e héten szombaton került sor igen méltó ünnep keretében, amelyet egy csodálatos, fergeteges táncprodukció követett. A gyerekek nagyon sokat és lelkesen készültek erre az alkalomra, érdemes a galéria képeire is kattintani! (Lenn)

Mind a diákok képviselője, mind az igazgatónő nagyon eredeti, ötletes beszéddel köszöntötte a végző diákokat és hozzátartozóikat. A 11. évfolyamosok búcsúműsora egyszerűen lenyűgöző volt, amire a 12. évfolyamos diákok egy nagyszerű, szellemes énekprodukcióval feleltek.

Német polgári eredetű a mindenki által jól ismert adventi naptár (Adventskalendar) készítése, amely a karácsonyi ajándékozás szokásához kapcsolódik.

Az adventi naptár kitalálója egy Németországban élő édesanya volt 1900-as években.