A szerETET és a gyűlÖLET

Mindenki szeret kapni, s ez így természetes. És milyen jó adni. S milyen jó adni úgy is, hogy az ember nem vár viszonzást. Egy folyamat ez az ember életében, mire kialakul:

"Nagyobb boldogság adni, mint kapni." (Apcsel.20,35b)

Ahogy szállnak az évek, egyre rövidebb a kívánságlistánk, s azok is inkább élményvágyakat tartalmaznak.

Figyelni, időt szakítani a másikra, szeretni, adni jó! A szerETET, a gyülÖLET! A Füle Lajos vers kapcsán e gondolatok, s ez a rövid tanmese jutott eszembe:

„Egy ember mennyről és pokolról beszélgetett az Úrral.
- Jer, lásd a poklot! – mondá az Úr.
Beléptek egy terembe, ahol jó néhányan ültek körül egy pörkölttel telt, hatalmas üstöt. Csonttá-bőrré soványodtak, az arcuk kétségbeesett. Mindegyikük kanalat tartott a kezében, mellyel az üstbe nyúlhatott, de a kanál nyele sokkal hosszabb volt, mint a saját karjuk, így nem tudták a szájukba tenni az ételt. Leírhatatlanul szenvedtek.
- Most jer velem a mennyországba! – hívta a férfit egy idő múlva az Úr.
Egy másik terembe jutottak, pontosan olyanba, mint az első: ugyanaz a húsos üst, ugyanolyan sok ember, ugyanolyan hosszú nyelű kanalak. Csakhogy itt mindenkin látszott, hogy boldog és jóltáplált.
- Nem értem – csodálkozott a férfi: miért boldogok ezek és miért nyomorultak amazok a másik teremben, ha egyszer minden ugyanaz?
- Ó, ez igazán egyszerű – mosolyodott el az Úr: az itteniek megtanulták etetni egymást.” (ismeretlen szerző)

Adni, dicsérni, örülni, előbb cselekedni, megbocsátani, tudni bocsánatot kérni, biztatni - éltet. Duzzogni, morogni, mindig a másikra várni, lázadni, haragudni - önzővé tesz.

Az ÖNZŐ melléknevünk jelentése az ÉkSz. szerint: 'olyan személy, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza, s másokra nincs tekintettel; egoista'.

Kapcsolódó idézetek:
„Hiszen ti mind önzők valátok! | S a világ önzetlen legyen?” (Reviczky Gyula)
„Az ember könnyen lesz önző, ha nagyon szeretik.” (Kaffka Margit)
„Keblemben az önző szivet megtagadom.”(Arany János)

S a korona:
"Aki maga körül forog,
előbb-utóbb csak tántorog.
Önzésének nagy az ára:
beleszédül - önmagába."
(Füle Lajos)

Miénk a döntés: szürke hétköznapok, vagy kiszínezzük azokat? A csoda a mienk lehet!