pihenés

1999 tavaszán házasodtunk össze. Felejthetetlenül felemelő élmény mind a mai napig. Minden nagyon egyszerűen történt cicoma, felhajtás nélkül, diszkrét eleganciában. 

Nászutat nem terveztünk, nem volt „kedvünk”, „tehetségünk”. Ilyenkor, az esküvőszervezés idején kérdezgetik sokan, milyen lesz a ruhád? A csokrod? A meghívó? Hova mentek nászútra? … stb. 

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

Megszámolni is nehéz lenne, hányszor haladtunk el a szivárvány minden színében pompázó csodagömb mellett, de sosem álltunk meg, mert siettünk Budapestre vagy épp haza.
Átutazóban Örkényen mindig megszemléltük ezt a művet messziről, és gondolkodtunk, mit is ábrázolhat.

Ma végre megálltunk, megszemléltük.
Minden képzeletünket felülmúlta, valójában mit is rejt a "discogömb" (by Johanna) mélyebb tartalma.
Valóságos Értékmozaik.

Olyan közel van hozzánk, mégis csak tegnap jutottunk el először az ország közepéhez, Pusztavacsra. Jó kis kirándulás volt.

Júliusban töltöttük családi nyaralásunkat, vettünk részt a gyülekezeti héten, augusztusban pedig egy vagy félnapos kirándulásokat szervezünk, mondhatom, nagy élmény, jó szívvel ajánlom mindenkinek a rövid, de tartalmas kiruccanásokat.