Pusztavacs

Olyan közel van hozzánk, mégis csak tegnap jutottunk el először az ország közepéhez, Pusztavacsra. Jó kis kirándulás volt.

Júliusban töltöttük családi nyaralásunkat, vettünk részt a gyülekezeti héten, augusztusban pedig egy vagy félnapos kirándulásokat szervezünk, mondhatom, nagy élmény, jó szívvel ajánlom mindenkinek a rövid, de tartalmas kiruccanásokat.

A boldogsághoz nem kellenek nagy dolgok: jó társaság, egy pléd, csodás látnivalóval pedig teli van a környezetünk. Némelyik régi, azért értékes és becses, némelyik felújításra szorul, de meg lehet benne látni a MÉGIS szépet, és vannak új, felújított létesítmények, arra pedig azt mondhatjuk egyszerűen: pazar.

Ha az áldott szemüveggel nézünk, akkor van esélyünk meglátni mindenben a szépet. Így nekünk tegnap az ország közepe épp a világ közepe volt egyben - séta, kirándulás, ürgeles, romvár, piknik.
Kirándulás közben beszélni a nemzet nagyjairól, a biológia, a természet szépségeiről, a gótikáról, a romvárról és a kultúrában megjelenő vetületeiről ... maradandó kincs a gyermekeinknek, észrevétlenül szippantják magukba a tényeket, az adatokat, a történeteket.

Amikor a fiúk voltak kicsik, már körbejártuk az országot, de felemelő újra elmenni kedvenc helyeinkre, és természetesen felfedezni újakat, mint most éppen a pusztavacsi emlékhelyet.