Konfliktusaink feloldása

Vannak időszakok, amikor olykor kicsit nehezebb, összecsapnak a hullámok a fejünk felett, vagy egyszerűen fájnak dolgok - vagy azért, mert fáj valakinek a viselkedése, érzéketlensége, vagy visszaéltek a bizalmunkkal... bármi.
Voltak mostanában ilyen napjaim.

És Isten azt mondta nekem: Ne búsulj! Tudok minden ügyedről - az örömekről, a nehezekről, én intézem! Te csak bízz bennem! EL FOG MÚLNI! Az én igém és ígéreteim pedig állandók, és meg nem változnak.
Törődj inkább ma is azzal, hogy kinek miként lehetsz áldássá!

 Abban a korban, élethelyzetben jogosan érez így a költő. A líra sajátja, hogy a pillanatnyi (akár hosszabb is lehet) életérzést fogalmazza meg.

“Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”(Petőfi S.)

Ígértem, hogy az idei adventben egy lelki utazásra hívlak benneteket! Olyan gondolatokat, történeteket osztok meg veletek a blogomon és/vagy a youtube-csatornámon az adventre, olyan értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, újratervezésre, amelyek egy-egy kedves személyhez fűződnek, és amelyek segíthetnek lelkünk nagytakarításában, ugyanakkor cselekvésre sarkallnak!

Kedves Embertársaim!

Gondolataimat azért szedtem egy csokorba, mert azt tapasztalom, hogy sokan erényként, fennen hirdetik,"nincs itt semmi baj, csak a jó levegő meg a vitamin kell..." Okos és hasznos dolog, mi magunk is élünk mindezzel. Ám tényleg csak ennyi lenne most a dolgunk?

"Külön-külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény
Kétségből egységre úgy találunk, ha egybegyűjt minket a Szeretet"
(Varga Gyöngyi)

Születésüktől kezdve arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy igyekezzenek mindig minden körülmény között mindenben a legjobbat meglátni, mert a problémával,a megtörtént bajjal már nem tudunk mit kezdeni, de megoldást lehet keresni és találni is. És tényleg mindig mindenben meglátták már kisgyermekként is a jót, annyira, hogy szállóigévé vált nálunk: „Most nézzük meg, ebben mi lehet a jó?”

Napról napra tanulhatunk valamit, épülhetünk egymás által, növekedhetünk a jóban.

Még álmodozó kisgyermek voltam, aki szerető férjre és sok gyermekre vágyott. Már kisgyermekkoromban is sokat imádkoztam, de akkor még csak az általam elgondolt Istenhez. Csak később ismertem meg Őt.

Vannak helyzetek, amikor nem feltétlen értjük, mi miért történik velünk. Pláne azt nem, hogy miért kell annyi szenvedésen, nehézségen, lelki megrázkódtatáson végig mennünk.

A héten még óvoda, iskola, gondoltam, jól belehúzok a munkába, a készületekbe, a beadandók megírásába. Ahogy ez lenni tud olykor egy többgyermekes családban, hétfő éjjel mindent felülírt Johanna: úgy köhögött, hogy azt hittük, még éjjel be kell szaladnunk a kórházba, azonban a tapasztalat teszi a mestert…na rutin az van, 18 évnyi, az éjszakai különkiadásokban.

Gyermeknevelési dilemmákkal gyakran megtalálnak, ezúton is köszönöm a bizalmat. Tudom, milyen hasznos, ha mástól segítséget kapunk, én is mindig örömmel vettem s veszem, ha a nagyobb gyerekesek, többet látottak megosztják tapasztalataikat. Mindenkinek van olyan, amiről ő többet tud, többet értett már meg.

Mostanában nyilván leginkább a Mikulással és a „Jézuskával” kapcsolatos kérdések szaporodtak meg. Ezek közül egyet ragadnék ki, ami a legnépszerűbb: „Mikor kell elmondani - s mit - egy gyereknek az igazat, ti hogy csináljátok?”

A héten több előadást is tartottam, valamennyinek a témája a mindenki által vágyott boldog, harmonikus élet, s ennek pillérei közül néhány: a változás, a fókuszváltás.

Kérdeztem többek között: mi lenne, ha: