Maszk, felelősség... Mit tehetünk?

Kedves Embertársaim!

Gondolataimat azért szedtem egy csokorba, mert azt tapasztalom, hogy sokan erényként, fennen hirdetik,"nincs itt semmi baj, csak a jó levegő meg a vitamin kell..." Okos és hasznos dolog, mi magunk is élünk mindezzel. Ám tényleg csak ennyi lenne most a dolgunk?

"Külön-külön csak szavak vagyunk, együtt azonban költemény
Kétségből egységre úgy találunk, ha egybegyűjt minket a Szeretet"
(Varga Gyöngyi)

A fenti idézet jár folyamatosan a fejemben... és... sok mindent látva, hallva innen is onnan is, az alábbiak helyeződtek a szívemre a keresztény felelősségünk és a maszkviselés kapcsán:
Egyszer az életben össze kellene fogni politakai hovatartozástól, felekezettől, vallási meggyőződéstől, anyám hajszínétől... függetlenül, s egyet cselekedni. Nem diktatúra, ha azt cselekedjük, amit a szakemberek megbízott csoportja mond. Nem félelemkeltés az óvatos elővigyázatosság. Nem gyenge a hite annak, aki beáll a rendbe. Nem gyáva és nem megtévesztett, aki nem összeesküvéselméletet lát a mai történések mögött. Úgy tartom, épp a keresztény ember alaperénye az engedelmesség, a fegyelem. Nem az igazunk mentén kell véleményt formálni s ezzel szembemenni a hivatalos állásponttal, hanem megcselekedni azt, ami most a közös érdeket szolgálja.

A hívő ember nem szuperhős, nem mentes a vírusfenyegetettségtől, épphogy jól tudjuk: "Minden érhet mindenkit, ugyanaz történhetik az igazzal és a bűnössel..." (Préd.9,2) Abban különbözik a hívő, hogy jót s nehezet egyránt az Úrtól vesz el, s ha elkerüli a baj, nem saját nagyságának tulajdonítja, hanem Isten kegyelmének, oltalmazó szeretetének: Urát dicséri. Alázat, közös teherviselés, elfogadás... nehéz dolgok, de hasznosak, s nem mellesleg áldás kíséri.. Most ez lenne a dolgunk, s egy év múlva kávé mellett megbeszéljük, hogy hasznos dolog volt-e a maszkviselés. Adja Isten, hogy mind többen ülhessünk össze! És ha kegyelemből sokan megtartatunk a magyar nép soraiból, akkor pedig ne az újabb magánvélemények következzenek, hogy "na, ugye, sok hűhó semmiért..." meg az önigazolások, hanem legyen az első szó az "Istennek dicsőség", s boruljunk térdre hálaadással.

A maszkot viselem, mert így óvom embertársaimat, a magam részét megteszem.
És végül, jó lenne, ha a felebarátunkat úgy szeretnénk, hogy nemcsak a magunk egészségi állapotából indulunk ki, hanem tudomásul vesszük, hogy más ember rákos vagy több infarktuson van túl, s ők nem biztos, hogy tünetmentesen megússzák a koronát.

Summa summárum: maszkkal és maszk nélkül is meg lehet halni. Abban hiszek, hogy sorsom eleve elrendelt, de felelőssége a keresztény embernek, hogy a rendbe beálljon, épp nekünk kellene a példamutatással az élen járni egyéni vélemények kísérete nélkül. Békességgel!

Ha ti is így gondoljátok, vigyük hírül mind többeknek!