hiány

Születésüktől kezdve arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy igyekezzenek mindig minden körülmény között mindenben a legjobbat meglátni, mert a problémával,a megtörtént bajjal már nem tudunk mit kezdeni, de megoldást lehet keresni és találni is. És tényleg mindig mindenben meglátták már kisgyermekként is a jót, annyira, hogy szállóigévé vált nálunk: „Most nézzük meg, ebben mi lehet a jó?”

Elcsüggedtél? Úgy érzed, hogy céltalanul, „csak úgy” vagy a világban, hogy csak telnek a napok egymás után monoton, hogy semminek semmi értelme, mert úgyis a fekete föld a vég?

Teremt-e a Hatalmas, a Mindenható ok nélkül bármit is? Csak emberi okoskodás, presztízs, a rangsor, a mérlegelés: Istennél a csavar épp olyan fontos, mint az egész szerkezet. Ha a kiscsavar nincs a helyén, nem működik az EGÉSZ, nem működik olajozottan semmi.

Amikor valamilyen ünnepre, eseményre készülünk, megszaporodnak a teendők, besűrűsödik az élet. Megfigyeltem, hogy többféle az emberek hozzáállása a terhelt időszakokhoz. Vannak, akik nagyon várják az adott eseményt, vannak, akiknek teher, mert venni kell valamit, sokat kell készülni, s itt a kell-en van a hangsúly, s bombatámadásként élik meg a vendégek hirtelen rájuk zúduló árját. Most mégis azon gondolkodtam, hogy mindenki nagyon elfoglalt, leterhelt, mindig, de az ünnepek ünnepe közeledtével még inkább felszaporodtak a tennvialók.

"Tanuld meg:
akinek hiányzol, az keres,
aki látni akar, az szán rád időt,
aki szeret, az megbecsül,
akinek hiányzol, úgy alakítja, hogy jó legyen,
aki pedig egyik sem, az csak kifogásokat mond." (ismeretlen)

Eddig az idézet
Én folytatom....
vagy feledékeny,
vagy a saját érdekeit helyezi előtérbe,
vagy nem tud áldozatot hozni, s közben azt hiszi, ő hozza a legnagyobbat, ő mindenkinél több munkát (stb...)végez,
vagy nem tud több csövön látni,
vagy ez is mind kifogás?
Vagy?