Kávé vagy?

Amikor valamilyen ünnepre, eseményre készülünk, megszaporodnak a teendők, besűrűsödik az élet. Megfigyeltem, hogy többféle az emberek hozzáállása a terhelt időszakokhoz. Vannak, akik nagyon várják az adott eseményt, vannak, akiknek teher, mert venni kell valamit, sokat kell készülni, s itt a kell-en van a hangsúly, s bombatámadásként élik meg a vendégek hirtelen rájuk zúduló árját. Most mégis azon gondolkodtam, hogy mindenki nagyon elfoglalt, leterhelt, mindig, de az ünnepek ünnepe közeledtével még inkább felszaporodtak a tennvialók.

Többféleképpen reagálunk a terhekre, a nehézségekre (ez nem csak az ünnepi időre igaz persze), a sűrűbb napokra, pláne, ha azt látjuk, hogy van, akinek jól megy: elvégzi a munkáját, gyermekek, lakás rendben, mit rendben, ízlésesen feldíszítve, karácsonyi menü a topon, ajándékok idejében megvásárolva, gondosan becsomagolva, s ami a legfontosabb: a lényeg, az Ajándékozó is, a lelki rész is a helyén van a családban, nem a globalizált, materiális világ szerint gondolkodnak Isten szeretetének ünnepéről. Egyszóval minden kifogástalan. Pedig ő is a mai rohanó élet napjait éli terhelt, időzavaros világunkban.

Te hogy állsz az ilyen emberhez? Magam úgy tapasztalom, háromféle módon reagálnak a nehézségek közt is viruló, aktívan tevékenykedő, dolgát beosztással, tudatos előregondolással tervező személyhez. Hívjuk őt nevéhez hűen, miszerint kiváló, kiemelkedő: Antigonénak. (Legalább kicsit elvonatkoztatjuk az irodalmi alaktól.)

1. Vannak, akik olyanok szeretnének lenni, úgy szeretnék végezni dolgukat, mint Antigoné, de nincs bennük elismerés, hanem csak a saját, millió dolgukra koncentrálnak, panaszkodnak, sóhajtoznak, s valójában irigyek. Irigyek, mert tudják a szívük mélyén: úgy helyes, ahogy Antigoné szervezi saját és környezete életét, de egyszerűbb a kritika, mint a változtatás. Nyomasztó érzés lehet.
2. Vannak, akik olyanok szeretnének lenni, úgy szeretnék végezni dolgukat, mint Antigoné, de véletlen sem jeleznének vissza neki, még talán maguknak sem vallják be, milyen jó ötleletet adott nekik, hanem próbálják leutánozni, némán megcselekszik, megvalósítják azokat az ötleteket, amiket tőle láttak. Ők maguk sem tudják, hogy irigyek, versenyeznek vele. Titkon talán még hibáinak is örülnek, de a(z elfojtott) kritikára, mint fontos kísérőre bizton lehet számítani. Valakivel harcolni, magamnak hazudni (mert amikor a másikat nem ismerem el, s magammal sem vagyok őszinte, ez történik), szintén nem szabad állapot. Változást sokan szeretnének, de változtatni kevesen.
3. S vannak, akik olyanok szeretnének lenni, úgy szeretnék végezni dolgukat, mint Antigoné, és elismerik tevékenységét, mi több tanulni szeretnének tőle. Felszabadult, békés állapot, növekedésre kész alap.

Te hogy állsz az antigonékhoz?
Nem bírod látni, hogy másnak jól megy? Azt gondolod, neki tengernyi az ideje, millomos, s csak úgy mindenféle fegyelmezettség nélkül ilyen állhatatos, és irigyled?
Vagy titokban leutánzod, s szorongsz, mert te tudod, hogy tőle van az ötlet, de nem megy az elismerés? Nehogy már ő jobb legyen, mint én! Pedig valójában szeretnéd is elmondani neki (vagy legalább magadnak), de az egó, az a fránya egó, a büszkeség! S megéri, hogy belül nyomjon a keménységed?
Vagy megdicséred, s tudni szeretnéd a titkát?

Magam ez utóbbi csoportba tartozom több okból is. Egyrészt, mert dicsérni, elismerni, tanulni jó, Istennek kedves dolog. Tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok tökéletes, de nyitott szívvel, akaraterővel, önmegtagadással sok mindent el lehet érni, csuda klassz dolgokat lehet tanulni. Másrészt, mert csak ez utóbbi, hálás hozzáállás, örvendező lelkület eredményez szabad, nyugodt állapotot, olyat, ami a stresszesebb időt is elbírja. S leginkább, mert örülni jobb, mint haragudni. Jobb adni, mint kapni. S a nap így is, úgy is 24 órából áll.
Nagy igazság, hogy nem is a tehetség a mérvadó a sikeres, boldog emberek életében, hanem a hozzáállás. Eszembe jut a fenti soraim kapcsán egy vándoranekdota, hadd illesszem kicsit átalakítva mondandómba:

Hasonló a 3 ember jelen esetben 3 dologhoz: a répához, a tojáshoz, a kávészemhez. Ha ezt a háromféle anyagot beledobjuk egy-egy fazék forró vízbe, a hirtelen stressz, a hő hatására mindegyikkel történik valami, valami más. Más történik, mert nem mindegy milyen az anyaga, a belső szerkezete. A hő hatására a répa megpuhul, a tojás megkeményedik, a kávé pedig megízesíti a vizet, mi több jó illatot áraszt.

Te melyik Antigoné-csoportba tartozol, melyik anyag vagy?

Az első, aki irigy, és stressz hatására törékennyé válsz?
A második, aki magának sem ismeri be, hogy irigy, versenyez, s megkeményedsz te s aszíved a hő hatására, mint a tojás?
Vagy a harmadik?

Igen! Legyél másokat elismerő, tanulásra nyitott, más örömének örvendező ember, még akkor is, ha másnak esetleg több talentum adatott, s légy kávé, aki megízesíti sokak életét, jó illatot áraszt, és sokszoros termést hoz mind a maga, mind mások életében!

Az antigonék pedig tudják, hogy van hiányosságuk bőven, s azt, hogy mástól tanulni jó!