kirándulás

1999 tavaszán házasodtunk össze. Felejthetetlenül felemelő élmény mind a mai napig. Minden nagyon egyszerűen történt cicoma, felhajtás nélkül, diszkrét eleganciában. 

Nászutat nem terveztünk, nem volt „kedvünk”, „tehetségünk”. Ilyenkor, az esküvőszervezés idején kérdezgetik sokan, milyen lesz a ruhád? A csokrod? A meghívó? Hova mentek nászútra? … stb. 

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

Több kedves ajándékot kapott a férjem születésnapjára. Fiúktól különleges édességeket, Johannától egy rajzot és egy pótkupakot, ha esetleg bármikor szüksége lenne rá, tőlem pedig többek között két mozijegyet.

Amikor a mozijegyeket lefoglalni készültem, már nyúltam is a telefonhoz, hogy egy kedves baráti házaspárt is elhívjak magunkkal, aztán mégis úgy maradtam magammal, hogy – bár mindig nagyszerű velük -, azonban mi általában nagyon ritkán vagyunk kettesben, legyen ez most egy ilyen. Azok az első megérzések… Ember tervez…

Megszámolni is nehéz lenne, hányszor haladtunk el a szivárvány minden színében pompázó csodagömb mellett, de sosem álltunk meg, mert siettünk Budapestre vagy épp haza.
Átutazóban Örkényen mindig megszemléltük ezt a művet messziről, és gondolkodtunk, mit is ábrázolhat.

Ma végre megálltunk, megszemléltük.
Minden képzeletünket felülmúlta, valójában mit is rejt a "discogömb" (by Johanna) mélyebb tartalma.
Valóságos Értékmozaik.

Olyan közel van hozzánk, mégis csak tegnap jutottunk el először az ország közepéhez, Pusztavacsra. Jó kis kirándulás volt.

Júliusban töltöttük családi nyaralásunkat, vettünk részt a gyülekezeti héten, augusztusban pedig egy vagy félnapos kirándulásokat szervezünk, mondhatom, nagy élmény, jó szívvel ajánlom mindenkinek a rövid, de tartalmas kiruccanásokat.

A nyári szünet élményeit ugyan elkezdtem lejegyezni a blogomba, de korántsem jutottam a végére, valahol Hévíznél elakadtam. A sümegi vár után újabb erődítményeket „vettünk be”. Szlovénia főleg magyarlakta részén kirándultunk, az első állomás a lendvai vár volt, ahol egy nagyon csodálatos lepkegyűjteményt nézhettünk meg, majd pedig egy magával ragadó Chagall kiállítást. Johanna néha elfáradt, s olykor lepihent, egy igazi Chagall-angyalt hűen ábrázolva, a kispuffokra.