hálaadás

Tegnapi bejegyzésembe azt írtam: "...az emberiségnek térdre kell rogynia, s meg kell tanulnia, nem tudhat s nem irányíthat mindent, meg kell értenünk valamennyiünknek, hogy Isten az Isten..." Isten útai mások, mint az ember gondolatai. Ennyire gyors üzenetre nem is számítottam. 

Ma, amikor felébredtem, ez az őszinte , megrendítő bizonyságtétel fogadott az oldalamon. Nem lehet könnyek nélkül elolvasni. Könnyek, amelyek a szomorúság könnyei, s könnyek, amelyek az öröm könnyei, mert Istenhez megtért egy elveszett.

 „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;” (2Kor.4,8-9)

Hiszem, hogy Isten nagyobb minden bajunknál, hiányunknál, a magányunknál, a szomorúságunknál, a kilátástalanságunknál, mindennél nagyobb.

Kedves Barátaim, Ismerőseim! Kedves Családom!

Hála van a szívemben. Hálás vagyok Istennek, családért, szerető környezetért, örömekért, nehezekért, az iránymutatásért, a munkáért s leginkább, hogy gondolt rám, hogy terve van velem.

Férjemmel több mint 20 éve foglalkozunk házaspárok gondozásával, lelkigondozással. Isten azonban még korábban nyitotta szívemet a lélek húrjai dallamának meghallására, legelőször az irodalom sorain keresztül.

Eddig is tudtam, hogy a mosogatógép az egyik leghasznosabb háztartási gépünk, de a napokban igazán a bőrünkön érezzük.

Köszönünk minden szerelő-elérhetőséget, amit kaptunk. Jöttek, elvitték, státuszunk: alkatrészre várva.

Minden nap mosogatok természetesen, nagy edényeket, üvegeket, ami nem fér be a mosogatógépbe, na de főzés és öt ember után mindent kézzel, jó kis szórakozás!

„Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett.” (Zsoltárok 32,1)

„Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.” (Galata 3,26)

Születésnapom vigíliáján a szokásos babafürdetés és az esti mese után mindenki elmondhatta mit szeretne kérni az Úr Jézustól a fa alá. Nálam vagy a korral jár, vagy az irhabunda folyamatos elhagyásának következménye, de nagyon fázós lettem mostanában, ami nem mellesleg nagyon meglepi családomat, mert télen is nyitott ablaknál éreztem jól magam, így azonban mindig kályhaforróságra vágyom.

A héten több előadást is tartottam, valamennyinek a témája a mindenki által vágyott boldog, harmonikus élet, s ennek pillérei közül néhány: a változás, a fókuszváltás.

Kérdeztem többek között: mi lenne, ha:

Az öröm kevesek kiváltsága, pedig mindenki lehetősége. Az öröm pedig nem jutalom, hanem hozzáállás, választás kérdése.

Lehetősége valamennyiünknek észrevenni a napfelkeltét, a nyíló virágot, a sárguló falevelek zizegését, házastársunk új frizuráját, hálásnak lenni az élet legapróbb pillanataiért, amelyek valójában a legnagyobbak.

És akkor a bátaszéki kirándulásunk úgy folytatódott, hogy az istentisztelet után meglátogattuk a Ritter-ág még a kisvárosban élő leszármazottait. Henit, akinek Nándi 2. ágon unokatestvére részletesen kikérdeztem a nagycsaládról, a családfáról, s egy képet adott elénk: íme, tőlük indul minden! 

Hetek óta nagy születésnapi lázban égünk, s számolunk vissza minden este, minden reggel.

Az úgy kezdődött, hogy az egyik nagy bevásárlóközpont aulájában egy azóta sem ismerek magamra érzés következtében egy játékautomatába 100 ft-ot dobtunk abban a reményben, hogy a gépkar mozgatásával egy bájos Elza hercegnőt halászhatunk ki.