Adventi gondolatok - november 30. - Mit jelképez az adventi koszorú?

Szeretettel köszöntök minden kedves Érdeklődőt!

Egy adventi lelki utazásra hívlak benneteket! Mire is pontosan?

Családunkban mindig nagyon várjuk az adventet. Fontos időszak az életünkben. Az advent mindig elcsendesedésre hív. Ez az idei advent kicsit más. Különös időket élünk manapság, nem minden a megszokott rendben zajlik. Az ember kénytelen szembesülni: nem ő irányít. Még a megszokott ünnepi szokásokat sem úgy intézzük, ahogyan szeretnénk. Hiszem, meg kell értenünk: Isten az Isten.

A pandémia sok mindent átrendez valamennyiünk életében. Milyen gazdagság, ha nemcsak a rosszat látjuk, hanem épülünk mindebből! Arra hívlak benneteket az adventi időben, hogy lassítsunk egy kicsit, s nézzünk a dolgok mélyére! Lássuk meg a csodát, amelyeket meglehet minden nap láttunk eddig is, csak nem volt szemünk, időnk rá! Arra hívlak, hogy legyünk különösen hálásak a természetesnek tűnő dolgokért, szóljunk bátorítón, szerezzünk örömöt! Minden napra egy adventi ablakot nyitunk majd ki, még ha csak képletesen is, valami hasonló bátorító gondolattal!

Családomban nagyon szeretjük az adventi előkészületeket, a lakásdíszítést, a harmóniát, de elmaradhatatlan a legfontosabb: lelkünk nagytakarítása és a lelki töltődés.

Olyan gondolatokat, történeteket osztok meg veletek a blogomon illetve youtube-csatornámon az adventre, amelyek azért bírnak meghatározó jelentőséggel, mert egy másik személlyel kapcsolatosak. Történeteket, amelyek mások nagyszerű tette, jelleme, emléke, egyszerűen a lénye miatt meghatározók az életemben. Lehet egy parányi tárgy, egy jelentéktelennek tűnő esemény, mégis maradandó, mert a szeretet bástyájává lett. Gondolatokat hozok, amelyek segítenek lelkünk nagytakarításában, és az elcsendesedésben, ugyanakkor tettre hívnak, cselekvésre sarkallnak!

Ma, az adventi koszorú szimbolumairól szólok röviden a teljesség igénye nélkül. Sokféle eredet, szokás ismert, nem is szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy csak ez az igaz, ám én azt osztom meg veletek, ahogyan én ismerem.
Talán nincs olyan ház, család, ahol ne készítenének adventi koszorút, csodaszépet, színeset, díszeset, köralakút, négyzetest, sorolhatnánk.

Miért kör, miért gyertya, s tényleg lila, sárga, kék, akármilyen lehet, vagy van ennek valami plusz jelentéstartalma? Tudjuk, mi az eredete, mit szimbolizál?

Johann Hinrich Wichern (*1808 -†1881) egy protestáns lelkész, arra törekedett, hogy a jószerivel már a kultúrától is elszakadt embereket visszavezesse a hithez. A gyermekek számára alakította ki az első - modern értelemben vett - adventi koszorút, 1839-ben. Egy kocsikerék méretű, fűzfából font koszorúra négy nagyobb fehér gyertyát, amelyek az adventi vasárnapokat szimbolizálták, és - az adventi hétköznapok számának megfelelő számú - kisebb vörös gyertyát helyezett el. Örökzöld fenyővel és tobozokkal díszítette föl, valamint szalagokkal fonta körbe.

A használatának elterjedésével a fűzfából font koszorú mérete csökkent, míg végül csak négy gyertya maradt rajta, keresztirányú elhelyezkedésben. Később egy ötödik gyertya (az ún. „Krisztus-gyertya") is rákerült. A négy gyertyát szalag kötötte egybe, keresztet formálva a koszorú közepén, s a kereszt metszéspontjába került az ötödik gyertya, melyet csak karácsony vigíliáján (előestéjén) helyeztek föl.

A négy gyertyát körbe gyújtották meg az előestéken az óramutató járásával ellentétesen (ez fontos!), jelezve, hogy az üdvtörténet mintegy „szembemegy" a történeti idővel: míg a világ tengerén kapálódzva fuldokló emberiség fokozatosan bálványimádásba süllyedve elsötétül, Isten népe, aki nem saját érdeméből ugyan, de Krisztust hordozza, egyre jobban a világossággal telítődik, mígnem testet ölt benne az igazi Világosság.

Az angolszász közösségekben gyakran vörös színűek az adventi gyertyák, amely hagyományos karácsonyi ünnepi szín ezen a területen. A kör az örökkévalóságot jelképezi, valamint azt a koszorút, amit elnyerünk, ha befogadjuk Isten Világosságát. Az örökzöld díszítés is az időbeliségbe belépő örökkévalóságra utal. A fagyöngy és a gyertyák piros színe Krisztus áldozatára emlékeztetnek, míg a „Krisztus-gyertya" fehér színe a feltámadást jelképezi. A fehér és piros szín egyben Jézus Krisztus két - isteni és emberi - természetére is utal.

A katolikusoknál a gyertyák színei általában megegyeznek az advent időszakának liturgikus színeivel: három lila, egy pedig rózsaszín; a rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg.

Nagyon sokféle díszes, csodaszép koszorút láthatunk. Nincs azzal semmi baj, ha beleviszünk valami egyedit, vagy az adott életehlyzetünknek megfelelően alakítjuk, a lényeg, hogy mindig megőrizze eredeti jelentéstartalmát, a Forrást, Akire emlékeztetnie kell. Neked mit jelent az adventi koszorú? Egy különleges lakásdísz, vagy a gyertyához, örökzöldhöz, a szalaghoz jelentés is társul?

Mi idén nagyon egyszerű adventi koszorúban gondolkodtunk. Az adventi idő előtt hosszan betegeskedtünk, elért bennünket is a covid. Eszemben nem volt azon gondolkodni, hogy milyen is lesz idén az adventi koszorúnk, pedig ez nagyon fontos számomra, mindig gondosan megtervezzük. Bármindig különleges öröm a koszorú megtervezése, mégis azt nyugtáztam magamban, hogy még az is megeshet, hogy a karantén miatt idén nem lesz, mert nem tudok kimenni kellékeket vásárolni. Azonnal újraterveztem, s úgy gondoltam, majd négy mécsest meggyújtunk. Hálánkat, boldogságunkat, emléezésünket éppúgy kifejezi, mint korábbi nagyobb testvérei. De Isten nagyobb és a legapróbb örömökre is gondja van. Egy barátnőm úgy gondolta ugyanis, hogy meglepetést szerez. Gondosan előkészítette, a díszek egy részét ő formálta, festette és egy nagy dobozba becsomagolta, s egy angyalként a lépcsőnkre helyezte. Volt ám nagy meglepetés! A dobozon ez állta: Gyógyuljatok: Angéla. Leültem, és könnyek szöktek a szemembe. Több, mint szereteteljes gesztus. Még mielőtt kértem volna, megkaptuk.

Nálunk az a szokás, hogy minden gyertya meggyújtásakor énekelünk. A „Várj, ember szíve készen” és/vagy „Az adventi hírnök, friss fenyőág” című énekeket. (ld. lenn). És az óramutató járásával ellentétesen gyújtjuk meg a gyertyákat: szembemegyünk a világ zajával, vásárlási kényszerével, az ünnep materializálódásával.

Neked van olyan személy az életedben, aki nincs már veled, de szívesen emlékezel rá? Van olyan tárgy a környezetedben, amelyre ha nézel, könnyek szöknek a szemedbe, vagy a hála és az emlékezés mosolyt csal az arcodra? És van olyan személy a közvetlen környezetedben, akinek a léte természetes, s hónapok, évek óta nem fejezted ki felé háládat? Gondoljuk át az adventben napról napra!

Legyen örömmel és reménnyel teli a várakozásunk, az emlékezésünk!
Ezek voltak adventi gondolataim elcsendesedésre!
Áldás, békesség!

A szöveg videón is hallható. Ha szeretnél az új videóimról is értesülni, iratkotzz fel a youtube-csatornámra: Ritter Ida - Értékmozaik!