évforduló

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam. 

22 év 22 képben - 22. házassági évforduló. Mennyi, de mennyi minden történt, és mégis mintha 22 pillanat lett volna.

Öröm és bánat, megannyi ajándék és veszteség, magasság és mélység, édes és keserű - megéltük valamennyit.

Sokat tanultunk egymásról és egymástól. Változtunk: kívül és belül. Sokasodtunk. Nevettünk és sírtunk. Fejlődtünk. Öregedtünk, ráncosodtunk, de nem szeretnénk már zsenge korúak lenni.

Mindez ajándék, minden kegyelem.

"Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben." (Zsolt.118,23)

Bízd Újra Életed Krisztusra!

"Hétből kivonok hatot,
marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
marad egy.
Háromszázhatvanötből
kivonok háromszázhatvannégyet,
marad egy.
Kivonom a holnapot,
marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
a Mesterre. Azért tanítgat
türelmesen esztendők óta
erre az egyszerűnek látszó,
s mégse olyan egyszerű kivonásra." (Túrmezei Erzsébet: Kivonás)

Egymás mellé szerkesztve e két fotót, leültünk, s néztük, hosszasan. Azon gondolkodtunk Nándival, csendben, magunkban, melyik a szebb? Ki ne vágná rá azonnal, az első. Pedig egyikőnknek sem ilyen egyértelmű. Nándi azt mondta, az elsőn a szépségtől sugárzom, a másodikon az élettől. Én azt mondtam, az első Nándit szerettem meg, de most már a másodikat szeretem, ő az igazi. Fiatalságból középkorú felnőtt, de örök fiatal, sötét hajból világos, tiszta, sebhelymentes arcból ráncos, mégis sima arc, éles látásból szemüveg s még élesebb látás, külső szépségből inkább belső.

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

Talán nem szokványos a beköszönő kép, lehet, hogy soraim sem.

Férjem hivatásából fakadóan talán kicsit többször találkozom a halállal, mint mások. Sok összetört szívű, bűntudattal teli emberrel találkoztam, akik már nem tudták elmondani szerettüknek, amit szerettek volna, mert amikor elmondhatták volna, valaki a két fél közül konok vagy gyáva volt, vagy egyszerűen csak várták a „jobb időt”, de egyszer csak nem volt földi holnap.

Ma Bálint fiunk névnapját ünnepeltük. Igen, novemberben. 17 és fél éve döntöttünk így, mert nem szerettük volna február 14-én „főszezonban”, dömping idején tartani névnapját, mert ez a Valentin-őrület megterhelő, elveszi az ünnep lényegét, így kerestünk egy másik Bálint-napot a naptárban. Szépen, csendesen, szolidan megültük.

Ahogy az ilyenkor szokás, az ünnepelt kedvence készül ebédre, vacsorára is. Így ma sütőtök krémleves, rakott karfiol volt ebédre, vacsorára pedig tonhalas, sajtos szendvics és mascarponés-nutellás, illetve vaníliapudingos gofri. (Recept ld. lenn)

Tegnap egy óriási csodában lehetett részünk. Egy 308 főt számláló Kárpát-medencei Egyesített Református Kórust, kitűnő karnagyokat, szólistákat, kamarakórust és orgonistákat felvonultató koncertet hallgathattunk a MüPában, ahol Bálint fiunk a válogatott vegyes karban énekelt. A hangversenyen a közönség több alkalommal együtt énekelt a kórussal, így 1800 ember énekelte a Zengő Igét.

 Az ÚR ajándéka a gyermek...humoruk is Tőle van, hiszem; fiaim kreatív ajándéka és Johannám "sosin" (rózsaszín) virágai.

"Hálát adok, Uram, az életért. Rólad zeng éneket hegy, völgy s a rét; a napokat te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!

Hatalmad Istenem, mindent fölér, szavadra engednek tenger és szél, leborulnak a csillagok, Uram, én mindenért hálát adok!

18 éve házasságban, 21 éve együtt…

Nem szokásos házassági évforduló az idei. Nem természetes, az elmúlt hónapok eseményeinek ismeretében, hogy megélhettük, itt, együtt. Boldog vagyok, hogy örömemben sírok.

Nem nosztalgia, hanem mérhetetlen hála van a szívemben a megtartatásért, a közös pillanatokért.