remény

Tegnap este megnéztünk egy filmet, nem nem keresztyén film, de mindenképpen egy kedves vígjáték az ego dominanciájának megtöréséről, a valódi értrék megtalálásáról. Címe. Gyerekjáték. Ha szeretnétek egy kicsit kikapcsolódni, egyszerű, gyermekien naiv, mégis értéket felmutató filmet nézni, kikapcsolódásnak ajánlom. Gyorsan reggel lett.

A lehangoló járványszám mellett örültünk a gyógyultaknak, s annak, hogy talán egyre többen megértik az otthonmaradás lényegét.

Átértékelődnek dolgok, még hálásabbak leszünk. Mindig a megoldásra törekszem reménykedő hozzáállással, ez az új helyzet azonban még nyilvánvalóbbá tesz dolgokat. Olyanok is eszünkbe juthatnak, amik egyébként nem. Hogy egyet említsek: négy kupac mosnivaló láttán hálát adtam, hogy van mosógépünk, és működik is. Ez sem természetes. Neked mi jut eszedbe?

 Ma családilag a 4. zsoltárt olvastuk. Nem kíván kommentet. Jó volt elcsendesedni, elgondolkodni mellette.Legyen bátorításul mindannyiunknak!

2Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat! 3Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? 

A válsághelyzet 7. napja, az online-élet, karantén 3. napja. Ma is lapoztunk egyet a naptárban, mert Isten kegyelméből lapozhattunk, néhányaknak ez nem is annyira természetes. Lám, egy ilyen egyszerű dolog sem.

Majd közösen elcsendesedtünk. A 3. zsoltárt olvastuk családilag: " Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden!"(Zsolt.3,9) Félnyolcra kisült a pogácsa reggelire (gyorsan elfogyott, fotóra nem maradt idő), felnőtteknek online munka, gyerekeknek digitális oktatás, majd váltott rendszerben felügyelet a kicsire. 

Új helyzetbe kerültünk valamennyien a koronavírus okozta válsághelyzet miatt. Miközben szakembereink erejekün felül dolgoznak éjjel és nappal, mindannyian újratervezésre kényszerülünk.

Hiszem, az élet nem az, ami történik, hanem ahogy értelmezzük. Még akkor is, ha most sokkal nehezebb, mert minden területen ki kellett lépnünk a komfortzónánkból, A helyzetet nem lehet elbagatellizálni, nagyon is komolyan kell venni! De, és nagyon fontos ez a de...Mennyi mindent megláthatunk még élesebben az áldott szemüvegünkkel! Nálatok hogy írta át a vírus a mindennapokat?

Újratervezni kényszerültünk valamennyien.

Online-élet, digitális oktatás, momepffice, komfortzóna elhagyása, alkalmazkodás, fegyelem, kézmosás...

Megpróbáljuk a legjobbat kihozni, megpróbálunk jól élni a kapott idővel, felelősségteljesen.

A mai naptól rövid írásokkal helyzetjelentéssel leszek a blogomon, miként éljük meg a kapott napokat, hogyan lehet a legapróbb és a nagyobb dolgokat is lehetőség szerint jól megéllni, megtalálni a megoldást! Ti hogy viselitek a változásokat?

 „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;” (2Kor.4,8-9)

Hiszem, hogy Isten nagyobb minden bajunknál, hiányunknál, a magányunknál, a szomorúságunknál, a kilátástalanságunknál, mindennél nagyobb.

A blogGod olyan céllal jött létre, hogy  az élet minden területéről szóljon a hétköznapoktól az ünnepekig, a legkisebbtől az óriásig, a gasztronómiától az emelkedett pillanatokig.

Bármi legyen is a téma tehát a 14 témakör közül, magán a sztorin, az eseményen túl elsődleges üzenetként azt igyekszem a fókuszba helyezni, hogy Jézus él.

Napról napra tanulhatunk valamit, épülhetünk egymás által, növekedhetünk a jóban.

Még álmodozó kisgyermek voltam, aki szerető férjre és sok gyermekre vágyott. Már kisgyermekkoromban is sokat imádkoztam, de akkor még csak az általam elgondolt Istenhez. Csak később ismertem meg Őt.

Bízd Újra Életed Krisztusra!

"Hétből kivonok hatot,
marad egy.
Harmincból kivonok huszonkilencet,
marad egy.
Háromszázhatvanötből
kivonok háromszázhatvannégyet,
marad egy.
Kivonom a holnapot,
marad a ma.
Mert a holnapot ráhagyhatom másra:
a Mesterre. Azért tanítgat
türelmesen esztendők óta
erre az egyszerűnek látszó,
s mégse olyan egyszerű kivonásra." (Túrmezei Erzsébet: Kivonás)