remény

Nem a véletlen műve vagy! Isten azt akarta, hogy megszüless, hogy élj - az Ő dicsőségére és sokunk örömére!

“Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek.”
(Jeremiás 1,5)

Elfogadva, szeretve és bátorítva lenni...- éltető víz ahhoz, hogy a bimbó kinyíljon, káprázatos virággá fejlődjön. 
Te ma kit biztatsz, kit erősítesz abban, hogy nélküle szegényebb lenne a világ?...arra, hogy képes megcsinálni, elérni? ...arra, hogy ne adja fel álmait? ..., arra, hogy...

Mélység, magasság, öröm, szomorúság, veszteség, ölelés, boldog házasság, válás, siker, rang, hírnév, függőség, hozott és szerzett sebek, kapott és okozott fájdalmak, vélt vagy valós sérelmek, tudattalan szocializációs batyu, érzelmi hátizsák – ezt mind megtalálható a számunkra nem régiben felfedezett filmsorozatban. Jó szívvel ajánlom – mindenkinek!

Úgy vélem, ez nem egy szokásos film. És meglehet, rajtam kívül már mindenki látta is, nem vagyok jó új filmek, premierek tekintetében, a TV-, moziműsor követésében pedig különösen nem. Látszik is, hiszen 2016-os e remek sorozat.

Az tud változni, aki igazán akar változni. És tudd: a vágy még nem cél, tehát hagyd abba az ábrándozást, indulj el! Változtass, hogy változz!
Adj bele száz százalékot!

Egy kis segítség – a teljesség igénye nélkül – a változáshoz: amire van ráhatásom, és amire nincs. Mit tehetek?

 1. Amin tudok változtatni, tehát lehetőségként kezelem, megoldási szemlélettel állok hozzá:

Virul. A felülről táplálkozó, a vertikális kapcsolatban élő.

Nem azt jelenti, hogy nincs nehézsége, vagy baj a háza táján, hanem: egyszerűen virul, mert oka van rá.

A nehéz és örömteli napok jönnek-mennek, szűkölködhetünk vagy bővölködhetünk, de a körülményeink ellenére MÉGIS virulhatunk.

A kép forrása: internet

 Tél, hideg, száraz levelek, mégis kivirágzott - a házunk előtt. Fehér hunyor.
A másik: hagyma elfeledve, szárazon, besárgulva, MÉGIS kihajtott, és meseszépen virágzik.

Lehet, hogy ma száraz és esélytelennek tűnik, hogy ott valaha élet lesz, hiszem azonban, hogy lehet a "romból" MÉGIS-egésszé lenni.
Nekünk is, valamennyiünknek.

Ne a hullámokra nézz, hanem felfelé dioptriás, széles horizontú szemüveggel - láss!

És ez így igaz életünkre is:
"Az élet, ha nagy gyűrődések után is, valahogy mindig kisimul. (Szabó Magda)

Azt mondta a férjem, a Nándi, hogy ez a nap más, mint a többi, és kaptam nem szokásos csészéből szokásos reggeli kávét.
Aztán azt kérdeztem tőle, mit jelent neki a születésem. Azt mondta: „mindent; teljesen megváltozott az életem, sokkal gazdagabb lett.”

Hála van a szívemben a reggeli ébresztőért, valóban gyermeki örömmel, önfeledt sikítással ébredtem a csodaszép virágkosaram láttán, amely úgy volt az ágyam mellé készítve, hogy az első pillantáskor a rózsaszín csodát láthassam. 
Meghatódtam. 

"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból.

Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.

"Adj békét a mi időnkben Úristen kérünk
Hisz rajtad kívül más nincsen
Ki síkra szállna értünk
Egyedül Te örök Isten

Adj békét a mi időnkben
Úristen Téged várunk
Te segíts dolgos békében
Hűségesen szolgálnunk

Áldd meg Hazánk,
Áldd meg Népünk.
Adj békét a mi időnkben
Add békességet nékünk

Mindenütt, házban, szívben!
Jézus nevében kérünk
Így hallgass meg minket!
Amen."
(Túrmezei Erzsébet: Adj békét a mi időnkben!)

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

 Abban a korban, élethelyzetben jogosan érez így a költő. A líra sajátja, hogy a pillanatnyi (akár hosszabb is lehet) életérzést fogalmazza meg.

“Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”(Petőfi S.)