remény

Az adventi elcsendesdésben (is) jó egy kicsit lelassítani, átgondolni életünk történéseit. Ha megtaláljuk a jó fókuszt, az ISTENközpontút, a felfelé irányút, akkor a legnehezebb dolgok is egészen másként látszanak. Törekedjünk az idei adventben (is), hogy a lehúzó gondolatokat cseréljük bátorító, éltető, reménnyel teli gondolatokra! Mi segíthet ebben? A kérdés jobb úgy: KI segíthet ebben? "Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van." (Zsolt.16,8)

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az ÉDESEBB szavaké és az igezbeszédé. Mit is jelent mindez?

A legnagyobb akadály két ember között, hogy én értek valamit, s ő is ért valamit. Amíg nem tanulunk meg a másik szemüvegével, az ő kontextusába helyezkedve szemlélődni, addig szűk a perspektíva, sok aggodalom, szorongás, feszültség emészthet. Ha látjuk a fókuszváltás eredményeképpen a másik szemüvegével is az adott dolgot, sokkal szebb reményeink lehetnek, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a félreértéseket, a helytelen én-diagnózisokat.

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az elfedező szereteté!

Egyik nagyon kedves versemet hozom nektek: minden sorát érdemes megízlelni, elgondolkodni: vajon mit tenne Jézus abban a helyzetben, amiben vagyunk?

Ígértem, hogy az idei adventben egy lelki utazásra hívlak benneteket! Olyan gondolatokat, történeteket osztok meg veletek a blogomon és/vagy a youtube-csatornámon az adventre, olyan értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, újratervezésre, amelyek egy-egy kedves személyhez fűződnek, és amelyek segíthetnek lelkünk nagytakarításában, ugyanakkor cselekvésre sarkallnak!

Az idei adventben egy lelki utazásra hívlak benneteket! Mire is pontosan? Olyan gondolatokat, történeteket osztok meg veletek a blogomon és/vagy a youtube-csatornámon az adventre, amelyek segíthetnek lelkünk nagytakarításában és az elcsendesedésben, ugyanakkor cselekvésre sarkallnak!

Ma is kinyitunk egy adventi ablakot, még ha csak képletesen is, valami bátorító gondolattal!

Ahogy a tegnapi videómban/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.
Először most néhány szót szólok az adventről:

Covid tünetek 14. nap, hatósági karantén 12. nap Bár a tüneteink majdnem egy időben jelentkeztek szűk családunkban, mivel különböző időpontban teszteltek, mindenki más időpontban szabadulhat fel a karanténból. Ketten már teljesen szabadok, ketten pedig holnap szabadulunk. A legkisebbre, aki teljesen negatív és tünetmentes, azért vár még pár nap karantén, mert kontaktszemély, így az utolsó pozitív kontakttól számított 10 nap a letöltendő.

Nehéz napok vannak mögöttünk. Ígértem, jelentkezem.

Covid-tünetek: 7. nap, hatósági karantén: 5. nap. Ez a családunk Covid-átlaga jelenleg. Van, akinél már 11 napja jelentkeztek a tünetek (szokásos őszi náthának tűnt), mára már meggyógyult, s van, akinek még csak 5. napja vannak tünetei. A legkisebb teljesen tünetmentes.

"Reménységgel vagyok, hogy szavaim elérik eredeti céljukat: miként tud Isten minden rosszat is az Őt szeretők, a Benne bízók javára fordítani, valamint hogy kialakítsuk azt a készségünket, amely a probléma helyett a megoldásra fókuszál. Mindannyiunk életében lehet tengernyi nehézség, ám a jó hír, hogy reménykedő hozzáállással, a „fordított”, az áldott szemüveggel másként láthatunk. Az élet ugyanis nem a történések sorából áll, hanem abból, amiként azokat értelmezzük.

A por siet. A kő ráér. (Weöres Sándor)

Józan ész soha sem áldoz fel pillanati vagy igen kis időre terjedő haszonért, habár ma nyulhat is hozzá, jövendő nagyobb `s tartósb hasznot; de inkább az ideigóráiglani rövid nyomást a várható hosszabb kellem miatt békével türi. (Széchenyi István)

Nem elég tudás és gyakorlat:
Türelemmel készül az oldat!  (Johann Wolfgang von Goethe)

Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok. (Márai Sándor)