remény

Bimbóból virággá

"Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből. (...) Télen miért nem virágzik a cseresznyefa? Mert nem látja értelmét a kibontakozásnak, tudja, hogy a fagy elpusztítaná a szirmait, nem bízik a környezetében, érzi, hogy veszélyben van. Az emberi szívben is megbújik egy kis bimbó, de ha nincs, aki kedvesen rámosolyogjon, hozzá szóljon, akkor inkább bezárva marad." (Böjte Csaba)

Csúfból széppé, halandóból halhatatlanná

"Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan."
(Pilinszky: Átváltozás)

A Szívkert gondozója

A nem várt események ellenére (hajnali mentő, izgalom ld.: itt elolvasható) nagyon megható névnapi ünneplésben lehetett részem. Csanád fiam az alábbi verset írta nekem. Nem is igazán találok szavakat.  

Vérvörös Élet
Bősz dobogása
Alkonyi kertem
Rengeti, rázza.
Vészes e kert itt,
Nincs se palánkja,
Nincs se virága,
Nincs se lakása.

Adventi gondolatok - december 23. - Szeretethimnusz kicsit másként

Mai adventi elcsendesédünkre a Szererethimnusz egy parafrázisát hoztam.

Ha a házamat hímzésekkel, foltmunkákkal díszítem is fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező.
Ha a konyhában fáradozom, süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs benne szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Adventi gondolatok - december 16. -

Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

Adventi gondolatok - december 15. - A türelemről

A mai adventi elcsendesedésünkben legyen a főszerep a türelemé. A türelem témája hatalmas falat. A türelem mint a Lélek egyik gyümölcse.

Ugyanakkor a türelem az, amiért talán életünk végéig mindenkor tudatosan kell dolgoznunk, a gondolatainkat tudatosan kell a jóra, a helyere irányítani, hogy megálljunk egy várakozásban: türelmesek legyünk. A türelem hatalmas falatjából egy szeletet hozok most nektek, egy trörténetet: 

Adventi gondolatok - december 14. - Hiszed-e valóban, amit hiszel?

A mai adventi elcsendesedésünkre Isten ígéreteiből hoztam egy szeletet. 

Vizsgáljuk meg szívünket, majd tegyük fel a kérdést: Hisszük valóban, amit hiszünk? Vagy csak egy szép idézet?  Hisszük Isten ránk (is) vonatkozó ígéreteit örömben, bánatban, felhők felett és a "padlón" is? Egyaránt? De úgy tényleg: komolyan.

Hány kiló pesszimizmustól, mennyi aggodalmaskodástól, félelemtől szabadulnál meg, ha Isten Rád vonatkozó ígéreteit nemcsak betű, hanem tartalom szerint is, teljesen hinnéd? Teljesen. Valóságosan.

Adventi gondolatok - december 11. - Az élet napos vagy árnyékos? Mitől függ?

Ahogy az első adventi videóbejelentkezésben/blogbejegyzésemben ígértem, az adventben minden nap egy törénetet, egy kedves személyhez fűződő értékes emléket hozok nektek elcsendesedésre, gondolkodásra, újratervezésre.

Adventi gondolatok - december 10. - Visszájára fordítva

Az adventi elcsendesdésben (is) jó egy kicsit lelassítani, átgondolni életünk történéseit. Ha megtaláljuk a jó fókuszt, az ISTENközpontút, a felfelé irányút, akkor a legnehezebb dolgok is egészen másként látszanak. Törekedjünk az idei adventben (is), hogy a lehúzó gondolatokat cseréljük bátorító, éltető, reménnyel teli gondolatokra! Mi segíthet ebben? A kérdés jobb úgy: KI segíthet ebben? "Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van." (Zsolt.16,8)

Adventi gondolatok - december 9. - Szóljunk ÉDESEBBen!

Adventi elcsendesedésünkben legyen ma a főszerep az ÉDESEBB szavaké és az igezbeszédé. Mit is jelent mindez?

A legnagyobb akadály két ember között, hogy én értek valamit, s ő is ért valamit. Amíg nem tanulunk meg a másik szemüvegével, az ő kontextusába helyezkedve szemlélődni, addig szűk a perspektíva, sok aggodalom, szorongás, feszültség emészthet. Ha látjuk a fókuszváltás eredményeképpen a másik szemüvegével is az adott dolgot, sokkal szebb reményeink lehetnek, nagyobb eséllyel kerülhetjük el a félreértéseket, a helytelen én-diagnózisokat.

Oldalak

Feliratkozás RSS - remény csatornájára