remény

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

 Abban a korban, élethelyzetben jogosan érez így a költő. A líra sajátja, hogy a pillanatnyi (akár hosszabb is lehet) életérzést fogalmazza meg.

“Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.”(Petőfi S.)

Korábban érkeztem. De Isten tudtával és akaratából. Akkor, amikor Ő gondolta, és úgy, ahogyan Ő ezt előre eltervezte.
November 17. A KORASZÜLÖTTEK VILÁGNAPJA

Nyelvi és szívbéli szótárom alapnyelve a hála. Hiszem és vallom, hogy a mindenki által áhított boldogélet alapja a "3 szüntelen": szüntelen imádkozni, szüntelen hálát adni és ebből fakadóan szüntelen örülni. És mi, legalábbis én, bégető bárány, olykor nem teszem e három alapdolgom, s pláne nem szüntelen.

A cikk szerzője: Steinbach József, Forrás: refkozelet.blogspot.com/2009/11

"A halottak napja (november 2.) a holtakról való megemlékezés napja a római katolikus egyházban. A clúnyi kolostorból indult el a holtakra való emlékezés és a holtakért való imádkozás szokása a X. században. A XIV. században általánosan is bevezették.

Van, aki azt mondja: „Hiszem, ha látom.” Én úgy szeretem gondolni és mondani: „Hiszem, és majd meglátom.”

Hogy mi a különbség a két mondat között? Ég és föld. A gondolkodás, az alap, a szemléletmód, a hozzáállás, ennélfogva az életút, a mindennapok hangulata, pillanatai, történései.

A „Hiszem, ha látom.” gondolkodás alapja a kételkedés, amelynek eredménye a folyamatos aggodalom, feszültség, szorongás, bizonytalanság, csüggedés, reménytelenség.

Minden évben nagyon várjuk augusztus 28-át, s az évfordulóhoz méltón megünnepeljük. Fontosnak tartjuk az ünnepeket: megállunk ilyenkor, megkoronázzuk a hétköznapokat. Az évek alatt kialakult ennek egy forgatókönyve, illetve a mód egy kicsit változik a gyermekek életkora alakulása szerint – ötéves ciklusok jellemzők.

Egymást támasztjuk 25 éve.

Emberileg esélytelen lehetőségekkel elindultunk kéz a kézben, de Isten útján mindig előre (olykor nagyon nagy hegyeket kellett másznunk és mély völgyekben csatangoltunk) - egyre szebb és jobb kilátással - kegyelemből. SDG!

1996.8.28. Sorsfordító nap az életünkben. A közös utunk kezdete. Mindig az egyik legkedvesebb dátum marad.

Van, hogy nehéz a reggeli elindulás, pláne a változtatás útján.

Már lehet, hogy rögtön az a reggel kiborító, kimerítő, erőtlennek érzed magad, amikor előtte való este a nagy elhatározás megszületett: megcsinálom - elhagyom a rossz szokásom, új életformát alakítok ki.

A lényeg: változtatok.
Ne csüggedj, ne add fel!

Ma 112 éve született Radnóti Miklós.
Micsoda bölcsesség néhány sorban! S aktuálisabb, mint valaha! 

Emlékezzünk nagyszerű munkásságára az alábbi klasszikussal!

NEM BÍRTA HÁT...
/ Dési Huber István emlékére

Egy történet az újratervezésről. A viharok közötti örömről. A mégis-reményről. Az Isteni gondviselés elfogadásáról. A Tőle való időzítésről. Ezek megéléséről napi szinten.

Szeretem a tavaszt. Ahogy éled a természet: minden virágzik, illatozik. Szerettem volna a húsvéti asztalra fréziát. Ám úgy alakult a sok szolgálat, egy hosszabb családi kirándulás miatt, hogy mégsem lett.