Korábban érkeztem

Korábban érkeztem. De Isten tudtával és akaratából. Akkor, amikor Ő gondolta, és úgy, ahogyan Ő ezt előre eltervezte.
November 17. A KORASZÜLÖTTEK VILÁGNAPJA

Nyelvi és szívbéli szótárom alapnyelve a hála. Hiszem és vallom, hogy a mindenki által áhított boldogélet alapja a "3 szüntelen": szüntelen imádkozni, szüntelen hálát adni és ebből fakadóan szüntelen örülni. És mi, legalábbis én, bégető bárány, olykor nem teszem e három alapdolgom, s pláne nem szüntelen.

Ám Isten csodálatos. Ő jó pásztorként gondot visel, és sok munkája van abban, hogy értő fülű, engedelmes szívű legyek, és ha akarja az egóm, ha nem: hallom az Ő hangját. Isten hangját jó hallani, nem? Akkor miért mondom, hogy ha akarom, ha nem? Mert gyarló az ember: jó hallani Isten hangját, amikor biztat, megerősít, bátorít, és konok egónk behúzza a kéziféket, ha éppen int, helyreigazít, feladatra szólít az Úr, vagy a vágyott boldogéletünk valamely hiányos szeletére figyelmeztet.

Az is lehet, úgy gondoljuk: hálásak vagyunk, de az ordító oroszlán, az embergyilkos tolvaj csak úgy alattomosan oson az életünkbe, s kezdünk dolgokat természetesnek venni.

No ezek azok, amelyeket nem biztos, hogy szívesen hallunk, de ha az Úr már megtisztította a hallójáratainkat, akkor nincs más választás: Isten szavára indulni, cselekedni kell.

Ma egy kicsit több szabadidőt hagytam mert személyes ügyeimet kell intéznem, s hallgattam pár riportot, igehirdetést felvételről lelki táplálékul, s egyik témája sem a koraszülöttség volt, de sok próbát megélt emberként kihallottam: nem természetes, amit kaptam, újra és újra hálásnak kell lennem, azért is amit már elfelejtettem - akár csak egy hétre -, hogy nem természetes, hogy nem magától értetődő.

Nem természetes, hogy 46 évvel ezelőtt egy koraszülött minden komoly szövődmény nélkül teljes életet élhet károsodás nélkül. Ha belegondolok, hogy sérülhetett volna az idegrendszerem, a mozgásszervek, az agyi terület bármelyike, vagy egyáltalán, hogy látok, s nem vakultam meg (tompalátásom van, de mégis láthatom e csodás teremtett világot), ez önmagában egy óriási csoda. Nem természetes, hogy adott szülőket, nagyszülőket, lelkiismeretes orvosokat, nővéreket, akik megtették legjobb tudásuk szerint a maguk részét. Mi ez, ha nem Isten csodálatos munkája, az Ő kegyelme?

Nem, nem természetes, hogy újraélesztés után ugyanolyan jó állapotban van a férjem, hogy nem állt le a veséje vagy más életfunkciói nem sérültek, nem, nem természetes, hogy több autóbalesetből is épen szállhattam ki az autóból; hogy gyermekeink születhettek, hogy őket ajándékba kaphattuk, hogy a születési komplikációkban nem sérültek; hogy van lakásunk, hogy van mit ennünk, hogy békében élhetünk, hogy Isten bűneim, hiányaim ellenére szeret és még mindig irgalmas. Nem, nem természetes.

Legyünk hát ennek mind örömhírvivői! A panaszt, a békétlenséget, a negatív hangot beszélik sokan, pereg az ember nyelve, ha valami "izgalmasat" hall, vagy a "trendibe" nem illőt lát., ha kritizálni kell! De mi legyünk a BOLDOGÉLET hírvivői! Ez nem hurráoptimizmus, hanem a VALÓDI, ÖRÖMTELI, HÁLÁS élet.

Te ma miért vagy hálás? Ebből mit adsz tovább, hogy más is hálás, így derűs, megelégedett lehessen?

Tudom, vannak sokan, akik sérüléseket szenvednek koraszülöttként, vagy betegségekből nem maradéktalanul épülnek fel. Akkor velük nem úgy foglalkozott Isten? Ők nem tapasztalhatják meg Isten kegyelmét? NEM ÍGY VAN! Gondolatmenetem konklúziója semmiképp nem ez. Nem valami ellen, hanem valamiért írtam e sorokat. Isten titka az, hogy egyeseknek miért ezt, másoknak miért mást ad, enged meg. Az én életemben is van olyan veszteség, amely történés más ember életében nem fájdalom, hanem öröm lett. De Isten a tudója annak, hogy egy-egy fogyatékossággal, veszteséggel vagy épp felépüléssel mit tervez az életünkben.

A lényeg: azért adjunk hálát, ami van, s ne azon keseregjünk, ami nincs! Hiányaidon zugólodsz ma, vagy meglátod életed ajándékait?

Meggyőződésem, hogy úgy és annyit kapunk vagy nem kapunk meg az Úrtól, amivel vagy ami nélkül a lehető legközelebb maradunk hozzá, amivel vagy ami nélkül a legjobb, legbensőségesebb kapcsolat alakulhat ki a Mennyei Atya és köztünk. Mert neki az a legelső, legfontosabb célja, hogy az ember visszataláljon hozzá, az igazi gazdához, a JÓ PÁSZTORhoz.

Én ma ezt láttam meg, és mindig újra és újra: nem, nem természetes, hogy élhetek, hogy megtartattam, s most arról szeretnék zengeni hálát, dicséretet, hogy jó az Úr. Ő megtart, védelmez, oltalom a viharban, éltető táplálék a szikkadó testnek, a keserű léleknek.
Én azzal, hogy így maradhattam életeben, azzal hogy lélegzem, az a feladatom, mondhatnám úgy is: arra tartattam meg, hogy elmondjam: mindig mindenkor más és más formában élethelyzettől, életeseménytől függően, hogy ha bajban vagy, ha megkeseredtél, ha csüggedsz, ha minden kilátástalan, ha engedetlen a gyermeked, ha kibírhatatlan a házastársad, felőrölnek a családi, a munkahelyi konfliktusok: vidd az Úr elé! Bízz Benne!

Vidd Ő elé, mert Ő nem hagy el, Ő felemel, a rögös utat elegyengeti, asztalt terít ellenségeid szeme láttára, megkeni fejedet olajjal, küld megértő testvért az életedbe. Ha az Ő szavát, hallgatod, az Ő igéjét olvasod, akkor lesz új gondolkodásmódod, új szíved, új szemüveged, új látásod. S bár ugyanazok életed elmúlt eseményei, ugyanúgy ér nehézség a jelenben: de másként fogod látni, és ami eddig természetes volt, az könnyek között hálára indít. Ma, holnap, mindenkor. Újra és újra. Ő nagyobb mindennél!

Vedd fel az áldott szemüvegedet, a „felfelé” dioptriásat: mindent másként fogsz látni – fájdalmaid, könnyeid ellenére.

Egyedül Istené a dicsőség! Csodaszép, reményteljes napot mindenkinek!