megelégedettség

Becsüljük meg (ma is) a magától értetődő, természetesnek tűnő dolgokat, legyünk hálásak, hogy amikor a "nincs" van/lesz, mind kevesebb dolgot kelljen megbánnunk!

Szeretem az ünnepeket, a szertartásokat, a különlegeset - nagyon. És a szokásos, szürke, monoton hétköznapokat is. De még mennyire! Bizonyos helyzetekben különösen felértékelődik a jelentőségük.

A rohanó, unalmasnak vélt mindennapokban talán bele sem gondolunk: milyen nagy kincs, hogy nap telhet nap után, hogy a „Hogy vagy?” kérdésre csak ennyi hangzik: „Semmi különös.” Te tapasztalod-e már gondolataid árjában, hogy a „nincs semmi különös” valójában mekkora áldás?

Hiszek abban, hogy Istennek mindannyiunkkal személyre szabott terve van. De tudom, hogy a sátánnak is.
Látom, hogy sok mindennek lehet örülni. És sok mindenen lehet morgolódni is.

Tapasztalom, hogy lehet hálásnak lenni, s látom, a hála örömmel telivé teszi a lelket, széppé az arcot. A hála hiánya szomorú lelket, kevésbé szép vonásokat eredményez.
Lehet körülményeim ellenére megelégedettnek lenni, s a dúskáló gazdagságban is elégedetlennek.

Az érzelmileg érett ember 15 jellemzője:

1. Rugalmas, nyitott, a gondolkodási sémák sokszínűsége jellemzi;
2. Magas a stressztűrő képessége;
3. Nem érzéseik, érzelmeik irányítják viselkedésüket, s állásfoglalásukat sem ez határozza meg; tud túllátni egy sérelmén;
4. Objektív értékelés; tud tanulni hibáiból, belátó, megbocsátó;
5. Tiszteletben tartja a különbségeket;

Húsvétra készülve az egyik, ami a legintenzívebben zakatol bennem: a hála. Valaki lemond a jogáról, a hatalmáról, s nem hogy lemond, önként az életét adja, hogy nekem, neked, nekünk életünk legyen.