Félelem vagy reménység?

Hiszek abban, hogy Istennek mindannyiunkkal személyre szabott terve van. De tudom, hogy a sátánnak is.
Látom, hogy sok mindennek lehet örülni. És sok mindenen lehet morgolódni is.

Tapasztalom, hogy lehet hálásnak lenni, s látom, a hála örömmel telivé teszi a lelket, széppé az arcot. A hála hiánya szomorú lelket, kevésbé szép vonásokat eredményez.
Lehet körülményeim ellenére megelégedettnek lenni, s a dúskáló gazdagságban is elégedetlennek.

Lehet töredékesen teljesnek lenni, és lehet mindig a hiányra fókuszálni.
Lehet látni az enyémben a gyönyörűt, de van, akinek a szomszéd fűje mindig zöldebb.

Nem közhely, hogy a szépség belülről fakad.

Nem unod még a felszínes külsőségeket, a lelki vagy szószkandereket, az irigységet, a folyamatos önigazolásokat, aminek nagyon sokszor hazugág a gyökere?
Repülni szeretnél, de még mindig egy helyben toporogsz?

Az alkalmas pillanat erre éppen a jelen: a múlton felesleges bűntudattal emészteni magadat, a jövőt nem ismerjük, reménységgel lehetünk. A ma van nekünk derűvel, akadályokat leküzdő bátorsággal, elindulással s nem kifogásokkal, mert a szárnyatört madár nem tud repülni, pláne nem szabadon szárnyalni.

Még mindig más a hibás? Vagy elindulsz? Mikor? Kezdd el még ma!

Érdemes meghallgatni: ..."nem szállhat az égen szárnyatört madár..." https://www.youtube.com/watch?v=3hyerhYM9CA&list=RD3hyerhYM9CA&start_rad... - Katt.!