Az érzelmileg érett és éretlen személyiség jellemzői 15-15 pontban

Az érzelmileg érett ember 15 jellemzője:

1. Rugalmas, nyitott, a gondolkodási sémák sokszínűsége jellemzi;
2. Magas a stressztűrő képessége;
3. Nem érzéseik, érzelmeik irányítják viselkedésüket, s állásfoglalásukat sem ez határozza meg; tud túllátni egy sérelmén;
4. Objektív értékelés; tud tanulni hibáiból, belátó, megbocsátó;
5. Tiszteletben tartja a különbségeket;
6. Empátia jellemzi; körültekintő, a saját helyzetéből, érdekeiből ki tud lépni, s megpróbálja megérteni az adott dolgot a másik szemszögéből ;                                                                          7. Vállal szereplést, nyitott, de nem Ő a fontos, hanem az ügy, amit képvisel;
8. Kapcsolataiban egyenrangú viszonyokra törekszik. Érzékeny, elfogadó és nem elítélő embertársaival, sem uralkodni, sem függeni nem akar másoktól. Önálló és független személyiség, aki egyedül is jól érzi magát. Nem esik kétségbe, ha ideiglenesen nélkülöznie kell mások szeretetét, visszajelzését;
9. Önbecsülése szilárd, és a valóság által visszaigazolt eredményekre alapozott. Lehet, hogy jól esik neki társai őszinte elismerése és dicsérete, de nincs ezekre szorulva ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Nem mások véleményétől függ;
10. Kívánságai és szándékai közlésében, érdekei érvényesítésében nyílt, asszertív, egyenes és jellemes, de semmiképp nem támadó vagy önző;
11. Következetes, kiszámítható jellem. A legtöbbször határozott;
12. Megelégedett: annak örül, amije van; 
13. Öröm, lelkesedés és bizalom jellemzi. Szereti a kihívásokat, élvezi az életet; 
14. Nagyvonalú, szívesen ad, segít, s nem feltétlen, mert neki sok a feleslege, hanem mert lényének lényege; mind az árucikkekre, mind az élményszerzésre igaz, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre figyel;
15. Tisztában van a földi élet mulandóságával, nem örül a veszteségeknek, de méltósággal elhordozza, szembenéz a kihívásokkal, megmérettetésekkel.

Az érzelmileg éretlen ember 15 jellemzője:

1. Merev és szűkre szabott gondolkodási sémák jellemzik;
2. Alacsony a stressztűrő képessége;
3. Érzései irányítják a viselkedését, labilis, túlérzékeny, érzékenykedő;
4. Objektív értékelés helyett szubjektivitás; könnyen félreért dolgokat, sértődékeny, nem, vagy nehezen megbocsátó;
5. Kevéssé tiszteli a különbségeket;
6. Én-központúság; Gondolatai szinte mániákus módon saját maga körül forognak; Önreflexió helyett önimádat;
7. Azt szereti, ha az övé a porond (nem extrovertált csupán);
8. Érzelmi érzéketlenség, alacsony empátiakészség; Kapcsolatait alá-fölérendeltségi viszonyban tudja elképzelni, ahol beállítottságától függően másoktól függ vagy másokon uralkodik. Passzivitásával vagy ellenséges, kontrolláló, bíráló magatartásával telepszik társaira, nem ritkán energiavámpírként szívja életerejüket;
9. Intenzív, de felszínes ember; Önbizalma és önértékelése hadilábon áll, rendszerint alul vagy túlértékeli magát másoknál. A összehasonlításnál mindig olyanokat választ viszonyítási alapként, akik mellett megtarthatja, „megerősítheti” aktuális én-képét. Vagyis egy magát felsőbbrendűnek tekintő ember csak olyanokkal hasonlítja össze magát, akiknél ő jobb/szebb/okosabb, míg egy kisebbrendűségi komplexusban szenvedő olyanokat választ, akik mellett lepontozhatja önmagát. Mások véleményétől függ;
10. Érdekeit előtérbe helyező, általában agresszív vagy manipulatív, viselkedésében védekező, szaviban igen gyakran támadó, vádló és jellemében önző;
11. Következetlenség, kiszámíthatatlanság jellemzi ; sok esetben határozatlan;
12. Folyton elégedetlen, mindig mindenben a hibát látja, kritizál;
13. Örömtelenség, irigység, a lelkesedés hiánya jellemzi, ezért nem,vagy csak szeleleteiben, pillanatokra tudja élvezni az életet. Ő tipikusan az az ember, aki mindig a pénteket, a nyarat és a boldogságot várja;
14. Folyton kuporgat, vagy a fogyasztói társadalom mintapéldánya, aki a mennyiségre (minél többet), a szomszéd rétjére (kocsijára, házára stb.) figyel, illetve arra, mije nincs, mi hiányzik. Az árucikkekre és az élményszerzésre egyaránt igaz. Habzsolja az élményeket, de nem éli meg azokat, mert nincs igazán jelen;
15. Fél a veszteségtől, a haláltól, az elengedéstől.

Valószínű, hogy nincsenek csak tiszta kategóriák, de alkalmas szembesülés lehet az alábbi "tükör", hogy belenézve megláthassuk, hol tartunk, mit csinálunk jól, s miben kell fejlődnünk.

Alábbi írásomhoz saját tapasztalataimon túl az alábbi könyv (fotó lenn) zanzája sokat segített: Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei - Hogyan gyógyíthatjuk meg az elérhetetlen, elutasító vagy én-központú szülők okozta lelki sebeinket?