A hála

Beküldte Ritter-Mészáros Ida - 2018. már. 28. 14:43

Húsvétra készülve az egyik, ami a legintenzívebben zakatol bennem: a hála. Valaki lemond a jogáról, a hatalmáról, s nem hogy lemond, önként az életét adja, hogy nekem, neked, nekünk életünk legyen.

A hála az egyik alapvető érzése a boldog embernek, hogy élünk-e mindannyian vele, választás kérdése. Dönthetünk úgy, hogy hálátlanul élünk, de az a rossz hír, hogy akkor csak a magunk életét nehezítjük meg vele, annak gyümölcseivel (zúgolódás, morgolódás, békétlenség, viszálykodás…) lakik jól az ember.

Az örömhír viszont az, hogy a hála választható, tanulható, megismerhető, életünk szerves részévé válhat. S mennyivel szebb, nyugalmasabb a hála gyümölcseiben, gyümölcseivel élni, mint szeretet, békesség, öröm, jóság, kedvesség, megelédedettség.

Egy hálacsokrot nyújtok át idézetekből:

„Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik.” (Temessy Hédi)

„A hála: talajigényes virág, csak nemes szívben tud gyökeret verni.” (Szent-Gály Kata)

„Aki elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal.” (John Robbins)

„A hála lehetetlenné teszi a boldogtalanságot. Ez az egyik legfontosabb titok, amit meg kell tanulnod.” (Osho)

„Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” (Alphonse Karr)

„Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van.” (Vas István)

„Miközben mosogatsz, imádkozz! Adj hálát a mosogatni való tányérokért, hiszen ez azt jelenti, hogy volt bennük étel, hogy tápláltál valakit, hogy szeretettel gondoskodtál valakiről: főztél, és asztalt terítettél. Képzeld el, hány ember van a földön, akinek nincs mit elmosnia, vagy nincs kinek megterítenie...” (Paulo Coelho)

„Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével.” (Ravasz László)