Egymás támaszai vagyunk

Egymást támasztjuk 25 éve.

Emberileg esélytelen lehetőségekkel elindultunk kéz a kézben, de Isten útján mindig előre (olykor nagyon nagy hegyeket kellett másznunk és mély völgyekben csatangoltunk) - egyre szebb és jobb kilátással - kegyelemből. SDG!

1996.8.28. Sorsfordító nap az életünkben. A közös utunk kezdete. Mindig az egyik legkedvesebb dátum marad.

Életünk egyik viharos időszakában, amikor minden fájdalmas volt és a reményteli jövő legkevésbé tűnt annak, két meghatározó igét kaptunk útmutatóul: Az egyik Jeremiás 29,11, a másik pedig az 5Mózes 28,8: "Áldást parancsol melléd az ÚR!"
S mivel ez Isten szava, így minden látható nehézség ellenére el kellett hinni. S de jó, hogy így tettünk, kaptunk ehhez is erőt, hitet!

25 év, az 25 év. De csak a napokban tudatosodott bennem, hogy az egyik meghatározó vezérigénk száma 28,8 - épp a mi ünnepnapunk inverze. Ezért is dicsőség Istennek!

Támasztjuk, alakítjuk egymást - vasat a vassal, embert az emberrel. Sírunk, nevetünk, ölelünk, értünk és értetlenkedünk, beszélünk és beszélgetünk, növesztjük, faragjuk egymást... és a legfőbb támaszunk az Úr. És rendületlenül egymás támasza vagyunk.

Hálával mindenért azt mondjuk:
„Nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket.” (Zsolt.44,4)

 Bővebben: itt.