remény

Elnémul minden vádolóm...A pünkösdre készülő bűnbánati istentiszteleten a fenti igét kaptam:"Célt téveszt minden fegyver, amit ellened kovácsoltak..." (Ézs.54,17) 

Olyan jó ezt újra és újra elolvasni, tudni, tudatosítani, hogy jóban-rosszban Isten oltalma alatt vagyunk, Tőle van a jó, s megóv a csapdáktól, az ellenségtől, ha hisszük, ha kérjük. S csodálatods tudni azt, hogy minden Tőle van, minden Rá mutat, s hogy a legrosszabbat is jóra fordítja, csak Ő képes erre.

Oly jó a testvéreknek együtt...

Hálaadó visszatekintés, reménnyel teli előretekintés.

Méltóságteljes ünnep, felszabadult, örömteli családi együttlét. 

2018. május 04.- ünneplőben kelt fel a nap, még a virágok is daloltak.

Nem rég volt 2000 tavasza, csodálatos ünnep: Bálint születése, s egy csettintésre eltelt 18 esztendő. Hálát adok, Uram!

A mostani májusról pedig beszéljenek a képek. (Ld. lenn is; egy képre rá kell kattintani, és lapozható)

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

Ma csak egyetlen mondat kívánkozott ki belőlem, nem hosszú okfejtések:

A hit szemével látok dolgokat, de nem tudom birtokba venni Isten ígéreteit, mert saját magam vagyok akadálya.

Neked is van még ilyen "hiány"terület az életedben? Neked mi jelenti az akadályt? Miért nem tudja Isten betölteni életed minden területén az Ő ígéreteit? Gondolkodjunk ma ezen!

Három verset ígértem mára. Egy megrendítő vallomással zárom, s kívánok e költeménnyel is tartalmas lelki utazást. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, Istenem, Istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.

Ígértem, hogy ma három verset mint egy összkapcsolódó füzért osztok meg. A második alkotás: Reményik Sándor tollából hangozzék, ahol felesleges is minden egyéb szó:

Három vers zakatol bennem, ezeket szeretném ma megosztani veletek. Ez a három vers bármelyikünk életének "modellje" lehetne: a lázadás, a megértés, a bűnvallás, a megtérés, a rácsodálkozás, a szabadság, a hála, a dicséret, a köszönöm íve.

Babits verse legyen az első. 18 éves koromban olvastam először, a szívemig ért, és jelentős szerepe volt életemben, átformálódásom expozíciójának része. Délután, este még jelentkezem a másik két ígért verssel!

Kedves Barátaim, Ismerőseim! 

Szemlélődöm, tűnődöm, s gondolataim kavarognak: látjuk-e a lényeget? Beállunk-e az őrhelyünkre, s tesszük-e a ránk bízott dolgokat? Szóval a lényeget…

Az ország egy kisebbik része most szomorú, mert mást remélt, a másik, nagyobbik része pedig örül, mert reménysége valóra vált. Úgy tapasztalom, hogy a csalódottak is legalább kétféleképpen reagálnak:

Férjem tollából: 

Elkövetni még egy olyan súlyú hibát, ami egyenlő az árulással, az önfeladással egy nemzet életében, lelki öngyilkossággal ér fel…

 1. Tartsuk tiszteletben egymás különbözőségeit, s ne akarjuk a saját képmásunkra formálni a másikat, hisz nem véletlen az a másság! Persze, idő kell az összecsiszolódáshoz, de fontos tudni minden esetben, hogy a különbségekben semmi rendkívüli nincs, hiszen férj is és feleség is más mintát, szokásokat hozott a házasságba. Kifejezetten örülhetünk különbözőségünknek, egyediségünknek!

2. Természetesen szükséges az alkalmazkodás, egymás elfogadása, ebben pedig mindenkor segítő motor: a türelem.