remény

 „A győztesek olyan vesztesek, akik felálltak, és még egyszer megpróbálták.” (Dennis De Young)

Az öröm egy pillanat. A boldogság egy állapot.
A boldogság egy döntés, a keserűség is az. Az öröm ráadás.

Istentiszteleteken, összejöveteleken mások által írt, nyomtatott igekártyákat szoktunk kapni, mindig nagy örömmel tölt el. Olvassuk is naponta Isten hozzánk intézett üzenetét. Sok mindent el lehet mondani, de most a legfontosabbat: ez nem egy olvasmány, nem egy írás számomra, hanem Isten személyre szóló üzenete nekem. Pont nekem, az adott élethelyzetemben, az adott körülményeimben: a boldogságban, a némaságban, a viharban. Ezekből néhányat, amit a héten kaptam:

Amikor nagyon nehéz volt az életünk, amikor tengernyi könnyünk kifolyt, amikor minden kilátástalannak látszott, akkor különösen sokszor olvastuk, mondtuk el ezt az imádságot. S nem csak akkor, szélcsend idején is. Családi kedvenc. S akkor is, amikor látszólag nem történik semmi, de tudhatjuk: Isten munkálkodik, terve van velünk!

Mai ígéret, figyelmeztetés s üzenet ha éppen padlón vagy, vagy ha századszor is elbuktál, és fel kell szántani a megkövült régi dolgokat, rossz szokásokat, bálványokat:

"Ha meg akarsz térni Izráel - így szól az ÚR -, hozzám térj meg! Ha eltávolítod színem elől förtelmes bálványaidat, ne ingadozz! Ha őszintén esküszöl az élő ÚRra, a törvénynek és az igazságnak megfelelően, akkor áldást kapnak tőle a népek, és vele dicsekszenek.

Azt mondta nekem valaki a minap: „Nem, nekem nem hiányzik senki!”

Történt, hogy egy kedves ismerősömet felhívtam, mert bár találkozunk 2 havi rendszerességgel, de régebben egyrészt sűrűbben találkoztunk, másfelől képesek voltunk éjszakákat átbeszélgetni úgy, hogy azon kaptuk magunkat: már hajnalodik.

A napokban annyi igét kaptam, sorban egymás után. Nem írok most hozzá kommentárt, semmi gondolatot. Olyan jó, csak csendben ízlelgetni, mindet, betűről betűre. Annyira bátorítók, s mert ez maga az Ígéret, ezért reménnyel teli, megerősítő.
Szóljon tehát emberi gondolatok, szavak helyett az ÉLET, az élet, ami valóság csak úgy natúran, az igazi FORRÁS, ISTEN IGÉJE:

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józsué1:9)

Isten ígéretei igazak...

BIZALOM

"Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak: hogy ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát,
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik." (Friedrich Traub)

  (Fordította: Túrmezei Erzsébet)

Micsoda ígéret, csodálatos! "Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe." (Máté 25,23)

"Mit kívánok az új év küszöbén?
- Ha a kevesen hű lehetek én
dicső Uramhoz, az nekem elég.
Magasztalom hát s áldom a Nevét." (Füle Lajos: Mit kívánok?)

Nagy zaj, lárma, rohanás, délután fél 5, forgalom. Mindenki rohan, szalad, ideges, erőszakoskodik az utakon, semmi tolerancia, figyelmetlenség.

A fenti alaphangulatban sikerült úgy kikanyarodnom az egyik mellékutcából egy főútra, hogy egyszerre majdnem 2 oldalról is belém jöttek autóval. Nem mondanám, hogy hibátlan voltam az esetnél, de nem direkt hajtottam ki egy jármű elé, egyszerűen nem lehetett látni a parkoló autóktól a jobb oldalról érkező gépkocsit. Figyelmes volt, lassított, s még csak nem is mutogatott.

Biztonságra vágyik mindenki. Zárjuk a lakást, biztosításokat kötünk, óvintézkedéseket teszünk. Sokakban még ezek után is marad hiányérzet, félelem, izgalom.

Csanád fiaméknak volt egy lektoruk Kanadából, aki elmesélte nekik, hogy nagyon meglepődött, s egyelőre még nem tudta megszokni, hogy Magyarországon mindenki zárja a lakását. Náluk, otthon ugyanis senki nem zárja, nem is visznek el semmit, ha mégis megesik olykor, úgy tartják, így kellett lennie, neki nagyobb szüksége volt rá.