Csak egy cetli? Vagy ígéret?

Istentiszteleteken, összejöveteleken mások által írt, nyomtatott igekártyákat szoktunk kapni, mindig nagy örömmel tölt el. Olvassuk is naponta Isten hozzánk intézett üzenetét. Sok mindent el lehet mondani, de most a legfontosabbat: ez nem egy olvasmány, nem egy írás számomra, hanem Isten személyre szóló üzenete nekem. Pont nekem, az adott élethelyzetemben, az adott körülményeimben: a boldogságban, a némaságban, a viharban. Ezekből néhányat, amit a héten kaptam:

Nem az a kérdés, milyenek a körülményeim, ki hogyan ítél meg, még az sem, hogy pillanatnyi állapotomban éppen mit gondolok magamról, hanem az, hogy mindenkor, minden látható, hallható, tapasztalható ellenére prioritást élvez-e számomra Isten igéje, amely élő és ható, szétválaszt igazat és hamisat.

Ha Isten igéje az első, akkor azt ígéri, s mivel Ő ígéri igaz, hogy megadja szívünk kéréseit. Bolondnak, fanatikusnak, idealistának tartanak majd, vagy kinevetnek, leginkább a hátad mögött? Nem baj, külön ajándék, hisz nem lehet több irányba is megfelelni. "Jaj, amikor jót mond rólatok minden ember, mert ugyanezt tették atyáik a hamis prófétákkal!" (Lukács 6,26) Isten bátorít, hogy ne törj le, olyan erő Ő, amilyen oltalom nincsen máshonnan, s ne másokkal foglalkozz, hanem azzal, amit neked mond:

„Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” (Zsoltárok 37,4)

Mindenkinek joga van így gondolni, s másként. Nem tudok mit tenni azokkal, akik nem akarnak az áldott szemüvegen át látni, nem szeretnének így élni. Isten, pont azért, mert nagyon szeret, szabadon hagy, mert az igazi szeretet nem kényszerít rá semmit a másikra. Így én sem erőltethetem. 

Isten boldog, bővölködő életre hív, békességre, amit Ő ad, s arra, hogy szeretettel, jóindulattal legyünk embertársaink felé, s hogy bátorítsunk másokat. „Bízzál az Úrban, és tégy jót!” (Zsoltárok 37,3a) Micsoda szabadság ez, a lélek igazi szabadsága! Ezt meg kell cselekednünk, de mások döntéseiért nem vagyunk felelősek. Mindenkinek joga van békétlenül, kedvetlenül, keserűen pletykaszimpatizánsként, boldogtalanul élni, de nem kell engedni, kifejezetten NEM, hogy magával sodorjon, hogy hasson ránk. Ezért fontos Isten törvénye, amely felemel, és bő termést ígér (azt nem ígéri, hogy nem lesznek bajok, de azt igen, hogy kiment azokból, sőt az istenszeretőnek a javára válik), s elengedhetetlen a naponkénti beöltözés: a sisak, a páncél, a pajzs.

„Bővölködővé tesz Istened az Úr kezed minden munkájában…” (5.Mózes 30,9)

Maradjunk Őbenne, adjuk oda Istennek mindenünket: egónkat, akaratunkat, rendeljük alá magunkat, hadd formáljon, hadd alakítsa a mi életünket, s tegyük a dolgunkat! Mert mindez nem tétlenségre hív, hanem őrhelyünkre állásra, felelősségvállalásra! Ámen!