remény

Volt egyszer valaki, akit úgy hívtak, hogy Bajocska. Ahogyan nőtt, Baj lett belőle, ugyanis, ahol csak lehetett bajba keveredett, vagy ő maga szerezte a bajokat. Konfliktuskeresés, kalandok, kihívások jöttek, nem szerette a határokat, inkább szétrugdosta őket, pedig védték volna. Összetörve, sebzett állapotában talált rá a Jó Pásztor. Mert ő az elveszettet megkeresi, a sebet bekötözi és vállán hordozza Bajocskát és nagy Bajt is, ha megalázkodva megbánják a múltjukat, jelenüket.

Egyszer egy kis csapat elhatározta, hogy esőért imádkozik, de összesen csak ketten vittek esernyőt magukkal másnap.

Neked milyenek az imáid? Felszínesek, mélyek? El mered hinni azt, amiért fohászkodsz vagy te magad sem hiszed, csak szokásból teszed?

A hit pedig a remélt dolgokban való bizodalom. Hiszed-e ezt? Tapasztalod-e?

2016 szilveszterén kaptam ezt az igét, hiszem bátorításul, reménységül. Az Úr gondol ránk, s tudja dilemmáinkat, örömeinket, nehezeinket. Mérföldkő ez az ígéret az életemben. Elhittem, s ráálltam, mert Isten ígéretei igazak.

Az éves igém:

„Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége!” (Ézsaiás 60,1)