Gondolatok...

Egyszer egy kis csapat elhatározta, hogy esőért imádkozik, de összesen csak ketten vittek esernyőt magukkal másnap.

Neked milyenek az imáid? Felszínesek, mélyek? El mered hinni azt, amiért fohászkodsz vagy te magad sem hiszed, csak szokásból teszed?

A hit pedig a remélt dolgokban való bizodalom. Hiszed-e ezt? Tapasztalod-e?

Sokszor a gondolataink, a negatív hozzáállásunk, a kicsinyhitűségünk a gátja, hogy nagy dolgok történhessenek életünkben, s hogy az Isten akarata teljesedhessék ki. Mert a gondolataink határozzák meg szavainkat, azok a cselekedeteinket, s ezekből formálódik sorsunk, majd mind ebből jellemünk.

Nem szabad teret adni a rossz, negatív, bántó, vádaskodó gondolatoknak, mert teljesen téves útra vihetnek, nem az Isten szerinti énünk erősödik.

Nem azt mondd: "nem sikerül, nem vagyok rá képes." Mondd azt: "most még nem tudom tökéletesen, de minden erőmmel azon leszek, jobb legyen, sikerüljön! Segíts Uram!" Ne szabj magadnak eleve gátakat,mert az igazi szabadság az, amikor a viharban is tudsz táncolni, s amikor tudod, hogy bár a szemeddel nem látod, de Isten segítségével meglesz, vagy a lehetőségekhez mérten a legjobbat hozza ki az adott dologból. A feltétlen hit sosem keverendő a fanatizmussal!

Biztosan a hálaadással kapcsolatosan jöttek elém ezek a gondolatok. Két nem egyszerű esetet a személyes életemből hozok. Johannát egy kis kártyán kapott igében ígérte meg az Úr nekünk. Hat évvel ezen ígéret után kaptuk kislányunkat, s hat évig tudtunk úgy imádkozni érte, mintha már köztünk lett volna. Ha mi ellankadtunk, tették a testvérek: "köszönöm Uram, hogy Te adod ezt a gyermeket, akit még nem látunk, de tudjuk, hogy te küldöd a te általad alkalmasnak vélt időben. "

A másik pedig, ami ijesztő volt és nagyon nehéz, amikor Nándi 2016 szeptemberében itt a kanapén szó szerint az életéért küzdött; az infarktus zajlott már itthon, és nagyon rossz állapotban volt. Isten nyilvánvaló jelenléte volt érezhető a bajok ellenére is: zavartság és nyugalom, félelem és bizalom egyszerre. Mellé roskadtam, míg a mentőket vártuk, s azt fohászkodtam sírva, "Uram, mentsd meg őt, kérlek, de bármi lesz is Téged foglak szeretni, mert nincs más Isten, s tudom, Te a legnehezebből is a legjobbat fogod kihozni."

A harmadik fiunk várásakor is így fohászkodtunk. Őt hazahívta mennyei Urunk, Nándi megtartatott. Az élet nem egyszerű. De tudni azt, hogy van, aki irányítja, s nem a vak semmiben élünk, felszabadító s igazi öröm, valódi boldogság.

Isten szól, az Úr hív, szálljunk be a hit csónakjába ma is!