Hiszem, és majd meglátom

Van, aki azt mondja: „Hiszem, ha látom.” Én úgy szeretem gondolni és mondani: „Hiszem, és majd meglátom.”

Hogy mi a különbség a két mondat között? Ég és föld. A gondolkodás, az alap, a szemléletmód, a hozzáállás, ennélfogva az életút, a mindennapok hangulata, pillanatai, történései.

A „Hiszem, ha látom.” gondolkodás alapja a kételkedés, amelynek eredménye a folyamatos aggodalom, feszültség, szorongás, bizonytalanság, csüggedés, reménytelenség.

A „Hiszem és majd meglátom.” gondolkodás alapja pedig a bizalom. Bizalom egy nálunk magasabb lényben, életünk irányítójában, az Úrban. S mi a gyümölcs? Békesség. Remény. Öröm. Boldogság. Erő. Viharokban is. Érzéseink ellenére is. Mert tudjuk, van, aki gondolt visel rólunk: nem nekünk kell egyedül mindent megoldanunk, s tudjuk, ha bízunk, s a magunk részét is megtesszük, akkor reménységünk nem hiábavaló.

Ne szabad félreérteni! Mindenkinek van fájdalma, van nehézsége, vesztesége. De hogy miként éljük meg, dolgozzuk fel sebeinket, nagy mértékben attól függ, hogy magunkban vagy Teremtőnkben bízunk elsősorban, s hogy csak a szemünknek hiszünk, vagy van a láthatók ellenére is reménységünk.

A két említett bevezető, idézőjeles mondat tulajdonképpen lelkünk állapotát mutatja be, lelkünk gyümölcse az. Magyarázkodások, védőbeszédek tartása nélkül ma is van lehetőségünk megvizsgálni, hogy is vagyunk valójában, hol tartunk. Te kinek a vezetésére hallgatsz? Kiben bízol? Kell-e valamit másként gondolnod, cselekedned? Mi ad neked ma erőt ahhoz, hogy másként tedd, mint eddig? Mi lesz az ára annak, ha nem változtatsz?
Tudod-e, hogy ma elkezdhetsz hinni, s majd meglátni?