Megyünk az őszbe

 Egyszer megszületünk. “Útra kelünk.” Rügyet bontunk, élünk, haladunk - hazafelé. “Megyünk az Õszbe,”
“S lehullunk az őszi avaron.”

Ady után szabadon - az alábbi sorok jutottak ma eszembe a megrendítően szép őszi reggelen a Balatonnál sétálva.

Van ma is lehetőségünk elgondolkodni az élet valódi értelmén. Annyi sok szépet rejt, tartogat, ha észre akarjuk venni. 
És van ma is lehetôségünk emlékezni meghalt szeretteinkre, azokra, akik már hazaértek.

Egyszerűen magával ragadott az avarral borított gyep és ez a meseszép fa. Az “avarszőnyeg” olyan, mint az ember élete: virul s egyszerre elmúlik. Jó, hogy tudhatjuk, hova tartunk! SDG! 
Csodás napot!