Versenyezni? Minek? A különbözőség áldás!

Jártomban-keltemben azt tapasztalom, hogy sok-sok emberi kapcsolat megoldódna, lényegesen harmonikusabb lenne, ha nem versenyeznének a felek. De úgy tényleg, valóságosan, nem csak a szavak szintjén. Nem akarná egyik a másikat legyőzni; de meglehet, a másik egyáltalán nem is akar versenyezni, kicsit sem, ám ha a másik fél - mivel verseny szerint működik - folyamatosan aszerint ért, él, versenyszellemben "fordít át" mindent az agyában, megrontja a harmonikus kapcsolat lehetőségét.

Milyen áldás örülni egymás sikereinek, milyen gazdagság, valamire, vagy valaki tettére azt mondani, de ügyes vagy, s egyben önvizsgálatot tartani: "én ebben nem vagyok ilyen jó, de motivál az ő hozzáállása, szorgalma." S ha ezt ki is tudjuk őszintén mondani, érzelmeinktől és a versenytől szabad emberek vagyunk.

S ha így élünk, megláthatjuk Isten meseszép kertjét, amelyben nem egyforma, tömegáruk találhatók, hanem Alkotójától gyönyörűen megtervezett, különböző, egyen-egyenként más, mesés illatot árasztó virágköültemények. Egyediek, értékesek, más-más ajándékkal.
Virágozz, ontsd a felülről kapott Isten-illatot magadból, légy áldássá!