Adventi gondolatok - december 16. -

Legyen a mai elcsendesedésünkben a főszerep a háláé, amelynek fontos alapja az elköteleződés!

Az elköteleződés adott ígéretet, hűséges hozzáállást jelent, „amely egy személy, közösség, cél elérése érdekében kifejtett kemény munkában, rendszeres elszánt, rendíthetetlen tevékenységben, támogatásban, kiállásban nyilvánul meg.” (Wikiszótár)

Tehát cselekvés. „Ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.” (Jakab 2,26)

Ha nincs elköteleződés, akkor bizonytalanság van, állandó okkeresés, magyarázatvárás, magyarázkodás, "bezzegamásiknak" önfelmentő mondatok.

Biztos vannak sokan rajtam kívül, akik ismernek bőségben élő, mégis állandóan elégedetlenkedű, borúlátó, minden megoldásra problémát találó embereket, ahogyan olyanokat is, aki a  nehéz körülmények ellenére is örvendezők, derűsek, s minden problémában reményt, megoldást találnak.

Mitől függ? Hiszem, boldogságunk, az életünk élményekben, örömben való megélése nem a körülményeinktől függ elsősorban, hanem attól, AKIé az elköteleződésünk. Ha magunk fogjuk a gyeplőt, s keresünk életünk történéseire saját kútfőnből megoldásokat, akkor gyorsan ellankadhatunk, letörhetünk, ám ha elköteleződésünk biztos, bizalmunk a Gondviselőben szilárd és tántoríthatatlan, akkor a könnyek között, az erőtlenségben is tudhatjuk, jó irányban van a hajónk, csak átmenetileg viharba került. Nincs más dolgunk ilyenkor, mint a kormányosra bízni.

A vihart nem tudjuk megszűntetni, egyszerűen nincs ráhatásunk, így minden aggodalmaskodásunk hiábavaló. Energiarabló, szorongó cselekedet, amelyen ha nem változattunk, állapottá lehet. Ha van elköteleződés, akkor a legnehezebbek ellenére tudjuk, hogy életünk hajóját a kormányos, egyenesen a Mindenható Atya irtányítja.

Ezért tud a hívő ember körülményei ellenére örömmel teli, boldog lenni: a luxuslakásban, a viskóban, a tegerparton, s a börtönben. Eszünkbe juthat Pál apostol. A börtönben. Az erőtlenségében.

Természetes hogy megbotlunk, hogy érzéseink, félelmeink előtörnek, de nem kell érzelmeink tengerében elvesznünk, mert tudjuk, hogy ha az egyetlen igazra figyelünk, lesz kizárólag a helyes mederben az életünk.

Ehhez elengedhetetlen az elköteleződés, amely pilléreként kettőt emelek  ma ki, amely gondolatok felett érdemes elcsendesednünk, megvizsgálni: hol is tartunk, mit hiszünk s mit cselekszünk egy adott helyzetben?

1. Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre, a bálványainkra. Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép. És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett. Krisztus mellett.

2. Ha megtértél, ha kimondtad: Veled szeretném Uram, akkor naponta Vele élve, járva, az igét olvasva, mind jobban meggyökerezünk Benne. 

Boldog életet szeretnének a legtöbben. De ez a mai korszellemmel ellentétben pénzen nem vehető, nem sétál magától az otthonunkba. Mi a titka? Döntés. A hálás lelkület mellett. A hála honnan fakad? A szívből. Melyik szív tud hálás lenni? Az a tapasztalatom, hogy a Krisztust befogadó új szív. A kemény szív helyett az új szív. 

Tehát:

1. Elköteleződés.
2. Igen Istenre, nemmondás a bűnre, a rosszra.
3. Meggyökerezni Krisztusban!

Mutass nekem egy hálátlan, de mégis boldog embert! El kell dönteni, hogy haragszunk másokra és Istenre a hiányaink miatt egész életen át, és mindenben a problémát látjuk, zúgolódunk, vagy hálásak vagyunk azért, amit kaphattunk. Ha békességben, belső békében szeretnénk élni, meg kell ismerkednünk a megelégedettséggel, amelynek motorja a hála. Hiszem, ha megköszönünk mindent Istennek, nem marad idő a panaszra, a hálátlanságra.

"Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne." (Kol.2,6)

Ezek voltak mai adventi gondolataim elcsendesedésre. Áldás, békesség!

Más adventi tartalmat találhatsz még itt a blogomon és a youtube-csatornámon is: Ritter Ida – Értékmozaik!Látogass el ide is!

Az alábbi szöveg megjelent: Ritter Ida: Nagyobb Ő - Katolikus papból lett református lelkipásztor vallomása * Értékmozaik - Út a boldogélethez, Kecskemét, 2020, c. könyvében. A kötetről bővebben, a könyv elérhető: itt.