hálaadás

A nap, amikor minden másként alakul…Másként, és mégsem vagy mérges, ideges, feszült, mert már kezded kapizsgálni a lényeget.

Egymás után sorban másodpercnyi különbséggel szólalt meg 3 „ébresztőórám”: a „Jó reggelt, Anyukám, kérek sésen kakaót!” után maximum hangerőn felharsant a telefonomon a ’Nincs szó!’ (Kormorán), ahogy Johanna hívja, és stafétaszerűen a „Boldog házassági évfordulót, Kincsem!” felkiáltás.

 Kedves Látogatók!

2017 őszén indítottam weboldalamat (ritterida.hu és a blogGOD), s korábbi írásaim egy részét 2017 elejétől töltöttem fel. Fél év alatt folyamatosan, szépen gyarapodott a látogatók száma a világ minden részéről (47 országból): az elmúlt 7 napban 999 fő, az elmúlt 90 napban 11 000 fő.

Három verset ígértem mára. Egy megrendítő vallomással zárom, s kívánok e költeménnyel is tartalmas lelki utazást. 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm

"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, Istenem, Istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomoru nézéseimben.

Három vers zakatol bennem, ezeket szeretném ma megosztani veletek. Ez a három vers bármelyikünk életének "modellje" lehetne: a lázadás, a megértés, a bűnvallás, a megtérés, a rácsodálkozás, a szabadság, a hála, a dicséret, a köszönöm íve.

Babits verse legyen az első. 18 éves koromban olvastam először, a szívemig ért, és jelentős szerepe volt életemben, átformálódásom expozíciójának része. Délután, este még jelentkezem a másik két ígért verssel!

Húsvétra készülve az egyik, ami a legintenzívebben zakatol bennem: a hála. Valaki lemond a jogáról, a hatalmáról, s nem hogy lemond, önként az életét adja, hogy nekem, neked, nekünk életünk legyen.

A bizonyságtételt nem én írtam, de minden sorával egyetértek, ezt vallom, így gondolom. S bár a döntés bennem már jó pár éve megszületett, de mindig jó továbbadni, újragondolni:

"Megláttam, döntöttem, a küszöböt átléptem.
A kocka elvetve, a lépés meglépve, vallomás
kimondva, ígéret megpecsételve:
Jézus Krisztus követője lettem!
Múltam nem vádol, jelenem biztos,
jövőm reménységtől teljes.

Nem elég nemet mondani a rosszra, a sérelmeinkre, nem elég kizárni a hamisat az életünkből. Nem elég nemet mondani a világra, a zajra, a lármára, a bűnre.

Igent kell mondani a jóra, igent kell mondani Istenre. Így teljes a kép.

És fordítva is igaz: ha igent mondtál Istenre, mondj nemet a bűnre, a rosszra!

S ha megtörtént a nem, kimondtad az igent: elköteleződtél. A legjobb helyre, a legjobb személyhez. Elköteleződtél a hit, az Isten mellett.

Egy lelkészfeleség, egy blogger, egy tanító és egy gyes mellett folyton munkát kereső nő...közös bennük, hogy boldog, fáradt anyukák.

Talán néhol kicsit erőltetett jelenetek is láthatók a filmben, de alapjában véve egy nagyon üde, jó kikapcsolődási lehetőség. Biztosan valaki olyan írta, aki ismeri az anyaság minden örömét, sok nehézségét, ambivalenciáit: miközben erre vágytál mindig, valami hiányzik. Lehet, hogy csak a bátorítás, az elismerés? Vagy az önbizalmad?

Kisgyerekkorom óta ismerem ezt a verset, s már akkoriban nagyon megérintett. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy óvodás korom óta belém égtek e versnek a sorai, mindig "otthonérzést" váltottak ki belőlem. Aztán hallottam minden évben rádióban, anyák napján, itt-ott.

Az évek múltával azt vágytam, hogy nemes egyszerűségével, de minden sorát átélve, megélve legyen, akinek elmondhassam. A kegyelmes Úr mindig nagyobbat ad, mint amit el merünk gondolni: ma már három csodás ajándéknak dúdolhatom. A gyerekek, mégha megnőnek is, szeretik, ha ilyeneket dúdolunk nekik.

Bizonyítványokat kellett ma másolnom, s ilyen ősrégi leletekre bukkantam. Eszembe jutott egyik barátnőm, aki 8 évvel idősebb nálam (ez itt most lényeges) 10 évvel ezelőtti sóhaja, amikor azt mondta, majd lesz idő, hogy egy hangról, ízről az otthon melege, gyerekkori élmények, meghatározó pillanatok jutnak eszünkbe. Csak egy kiejtett szóról. Igen.

E két képre nézve az érettségi ideje, az egyetem kezdete elevenedett fel bennem, s ezekkel együtt minden. Annyi minden, hogy azt talán csak egy vaskos könyvbe férne bele.