Csanád 15 éves

Kisgyerekkorom óta ismerem ezt a verset, s már akkoriban nagyon megérintett. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy óvodás korom óta belém égtek e versnek a sorai, mindig "otthonérzést" váltottak ki belőlem. Aztán hallottam minden évben rádióban, anyák napján, itt-ott.

Az évek múltával azt vágytam, hogy nemes egyszerűségével, de minden sorát átélve, megélve legyen, akinek elmondhassam. A kegyelmes Úr mindig nagyobbat ad, mint amit el merünk gondolni: ma már három csodás ajándéknak dúdolhatom. A gyerekek, mégha megnőnek is, szeretik, ha ilyeneket dúdolunk nekik.

A verset tán' mindenki ismeri, de más kiscsoportosként, s most, deresdő hajjal. Akkor vágyva szép, most hálásan szép.

Négy gyermeket kaptunk valójában, de egyet már hazahívott Istenünk. Hálás vagyok azért, hogy azt is kimunkálta egyben, hogy ne azon keseregjünk, ami nincs, hanem annak örüljünk, ami megadatott.

Milyen marcipánforma díszeleg a torta közepén? Ki tudja?

Azt kérdezed tőlem
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint ha szellő jelzi
a förgeteget –
ezer pici jelbõl
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret –
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget –
mindenkinél jobban téged
így szerettelek. (Beney Zsuzsa: Anya dúdolja)

El sem hiszem, hogy már ilyen nagy vagy, Isten éltessen drága Csanád! 15 éve kaptunk Téged ajándékba, a te csodás lényedet! A kisképek jellegzetes pillanatok (töredéke) és tipikus "csanádarcok, csanádszemek"! A nagyképek mostani örömpillanatok. Nincs szó, ügyetlen annak kifejezésére, milyen hálás a szívem édes Kisfiam, drága Istenem! Kegyelem...hála, dicsőség az Ég és Föld Urának!